Sajnos ma már igencsak nehéz megállapítani egy gyerek korát. Tizenkét és húsz éves kor között már szinte nincsen különbség, az alapiskola ötödik osztálya után már nem a Barbie-baba, hanem a legújabb mobiltelefon a divat. A fonott hajkoszorú vagy éppen a két copfba fogott haj sem divat már. Olykor szinte azt sem tudjuk, hogy egy felnőttel vagy éppen egy túlsminkelt gyermekkel van dolgunk.
Miért fontos a mobiltelefon?
Ugyan melyik szülő tudna nemet mondani gyermekének? Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyermekek hibája a koraérettség. Valójában a szülő az, aki képtelen nemet mondani a kérésre, pedig legtöbb esetben az ő feladata lenne, hogy csemetéje számára biztosítsa a gyermekkort, ami lassan már eltűnőben van. A mobiltelefon évtizedekkel ezelőtt még elképzelhetetlen, s ezáltal szükségtelen is volt. Ma már azonban egyre több szülő dolgozik reggeltől estig, s szinte alig látja gyermekét. Mobiltelefon nélkül nehéz lenne a kommunikáció, azonban egy műszaki cikk nem pótolhatja a szülőt.
A mobilos trend - akárcsak az időszakos Barbie-őrület - létkérdés a gyermekek körében. Ha egy gyermek megkapja, az összes többi számára is "létkérdéssé" válik annak beszerzése, másként barátai piszkálódásának célpontja lenne. Ha pedig a szülő nem állítja meg az ördögi kört, gyermeke lassan koraéretté válik.
Természetesen a mobiltelefon az egyik legpraktikusabb találmány, ezt nem vitathatjuk, de legalább annyi hátránya is van, mint előnye. Megnyugvást jelenthet a szülő számára, hogy gyermekét bármikor elérheti, azonban nem egyszer hallhattunk olyan rémtörténeteket, amikor éppen a telefon miatt támadtak meg egy gyermeket. A szülő feladata, hogy mérlegelje, valóban szükséges-e gyermeke számára a mobilkészülék.
Játék helyett sminkkészlet
Napjainkban furcsa módon megváltozott a gyermekek érdeklődési köre. Mintegy koraérettek lettek, hiszen már tíz-tizenkét éves korban lecserélik játékaikat a legdrágább sminkkészletre. Olykor, ha az utcán sétálunk, nem értjük, hová is tűnt ez a korosztály. Már alig látni babával szaladgáló, copfos kislányokat vagy éppen kockás ingüket gyűrögető kisfiúkat.
Ez részben (elég nagy részben) a szülők hibája. Egyesek nem foglalkoznak gyermekeikkel, mert munkájuk köti le minden idejüket, mások pedig (éppen az előbbiek miatt) kénytelenek nagyobb szabadságot hagyni gyermeküknek, másként kiközösítenék őket.
Ha megnézzük a tizenkét-tizenhárom éves korosztályt, pontosan ugyanazt a képet kapjuk, mint egy sikerorientált multinacionális cég esetében; a gyermekek egymással versengve vesznek egyre drágább ruhákat, telefonokat. Ugyanakkor egyre ritkábban látunk közösen kiránduló családokat, anyukájukkal vásároló kislányokat. Sikerorientált világunkban a gyerekek magukra maradtak, hamarabb kamaszodnak. Aki pedig normál családi körülmények között nevelkedik, kénytelen alkalmazkodni társaihoz.
Forrás: www.ujszo.com
