Az én cseppet sem kicsi családom egy-egy emblematikus figurája tolakodik be gondolataimba minduntalan. Furcsák, néha különcök, de büszkén nosztalgiázva gondolok rájuk. Biztos nem vagyok ezzel egyedül, hisz minden családban van 1-2 olyan ember, akiről aztán évtizedeken keresztül anekdoták sokasága jár szájról szájra. A mi családunk is bővelkedett bennük:
Az apró reverendás
Az akkor divatos pályát választotta: papnak állt. Bevonult a ferences szerzetesek közé, és mindenfajta csuda dolgokat művelt. Imádták a tanítványai, még öregkorában is kézen állt a szék karfáján, ha megkérték rá.
A háború után rossz helyen volt rosszkor, így a pesti utcákon sétálva, hirtelen ő is egy teherautón találta magát, és már vitték is az oroszok egy kis ingyenmunkára.
Gyakran utazott le hozzánk is vidékre, vonattal. Szüleim mesélik, hogy testvére, aki a háború előtt apáca volt, még nálunk is piszkálta: "Béla, menjünk már el misére!". Mikor már sokadjára morgott vele a kötelességtudó apáca, Töhötöm atya megjegyezte: "Menjél te, én eleget misézem."
És milyen igaza volt, még az aranymiséjén is ott ültünk mindnyájan.
A hárpia
A hagyomány szerint egy kibírhatatlan perszóna volt. Gyakran rájárt nagyapám borospincéjére, és amikor elzárták előle az értékes nedűt, akkor a gyerekek (többek között apám) segítségével kaparintotta meg a napi adagot. Ők ugyanis befértek a szűk helyeken is.
Menyének népes gyerekszaporulatát megelégelve mindig mákteával akarta megoldani a természetes fogamzásgátlást, szerencsére, sikertelenül.
Már a 100. életévéhez vágtatott, mikor télvíz idején megcsúszott a templom lépcsőjén, és a Jóisten közelében lehelte ki lelkét.
Állítólag a család ifjabb generációs génkészletének alakulásában nagymértékben vonható felelősségre.
Nem vagyok én apáca?
Fiatal, szép nő volt. Sokat adott magára, udvarlói is akadtak, mégis apácának állt. Mikor feloszlatták a rendeket, szó szerint teherautóval hurcolták el őket.
Később mindent megtettek, hogy hithű marxistává neveljék, mivel ismerték előéletét. Évekig marxista tanfolyamokat végeztettek vele, csak így kaphatott óvónői állást. Nem tudták, hogy ő belül, lélekben, soha nem hagyta el a rendet. Szorgalmasan bebiflázta Marx és Engels tanait, este pedig szemüvegben, lefátyolozva sietett a templomba. A 90-es években visszatért az apácaéletbe.
K.V.
