A legtöbb történész 1955. december 1-jét tartja az Egyesült Államokban a modern polgári jogi mozgalom kezdetének. Ez volt az a nap, amikor egy ismeretlen varrónő Montgomeryben, Alabamában, megtagadta, hogy átadja a buszon a helyét egy fehér utas számára. Ezt a bátor asszonyt, Rosa Parks-t letartóztatták és bírság megfizetésre ítélték a városi rendelet megsértéséért, de magányos dacolásával olyan mozgalmat indított, amely Amerikában lezárta a jogi szegregációt, és inspirációt adott a szabadságszerető emberek számára mindenütt.
Rosa Parks Tuskagee-ben született 1913. február 4-én Rosa Louise McCauley néven, egy asztalos és egy tanárnő lányaként. Mikor szülei elváltak, Rosa édesanyjával Montgomery mellé, Pine Level-be költözött. Rosa 1932-ben feleségül ment Raymond Parks montgomery-i borbélyhoz, aki a NAACP fekete polgárjogi szervezet tagja volt. Házassága után Rosa több különböző munkakörben is dolgozott, volt többek között házvezetőnő és kórházi segédnővér is. Férje sürgetésére 1933-ban befejezte középiskolai tanulmányait. Annak ellenére, hogy a Jim Crow-törvények megnehezítették a feketék politikai szerepvállalását, Parksnak harmadszori próbálkozásra sikerült elérnie, hogy felvegyék a szavazók jegyzékébe. 1943 decemberében Parks aktív szerepet vállalt a polgárjogi mozgalomban, csatlakozott a NAACP montgomery-i szervezetéhez, és a szervezet elnöke, Edgar Nixon titkárnője lett.
A Jim Crow-törvények értelmében a feketéket és fehéreket a déli államokban az élet minden területén elszigetelték egymástól, így a tömegközlekedési eszközökön is. A busz- és vasúti társaságok nem biztosítottak külön járműveket a más bőrszínűek számára, de egyiken-másikon külön üléseket tartottak fenn fehéreknek és feketéknek.
Az alabamai Montgomeryben a buszok első négy üléssorát a fehéreknek tartották fenn. Többnyire a hátsó ülésekre ülhettek a feketék, akik a busz utasainak több mint 75 százalékát alkották. Az elkülönített szakaszok mérete nem volt állandó, egy mozgatható jel jelezte a határt, így a feketék középen is ülhettek, míg a fehérek szakasza meg nem telt; ekkor, ha még több fehér szállt fel, a feketéknek fel kellett állniuk, hátraülniük, állniuk, vagy, ha nem volt több hely, le kellett szállniuk a buszról. A feketék nem ülhettek fehérek mellett, még az üléseket elválasztó folyosó túloldalán sem. A sofőr bárhová áttehette a „színesek” ülőhelyeit jelző táblát, vagy le is vehette. Ha az első sorokban már ültek fehérek, a feketék felszállhattak, hogy fizessenek a jegyért, de utána le kellett szállniuk és a hátsó ajtón szállhattak fel. A busz néha elindult, mielőtt felszállhattak volna a hátsó ajtón azok a fekete utasok, akik már kifizették a jegyüket.
1955. december 1-jén, csütörtökön, este 6 órakor, miután egész nap a Montgomery Fair áruházban dolgozott, Parks felszállt a Cleveland Avenue-i buszra Montgomery belvárosában. Fizetett, majd leült egy üres helyre a feketéknek fenntartott rész első sorában, a busz közepén, közvetlenül a fehéreknek fenntartott tíz hely mögött. Ahogy a busz haladt tovább, lassan megteltek a fehéreknek fenntartott helyek. A harmadik megállónál, az Empire színház előtt újabb fehérek szálltak fel. A sofőr körülnézett és látta, hogy a fehérek ülőhelyei megteltek, és két vagy három ember még áll, ezért Parks mögé tette az elválasztótáblát, és rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket. A másik három fekete felállt. Parks beljebb ült, az ablak mellé; nem kelt fel, hogy az áthelyezett elválasztó mögé üljön. A sofőr ekkor hívta a rendőrséget.
Rosa Parks letartóztatására válaszként 1955 december 4-én meghirdették a montgomery-i buszbojkottot. Másnap éjjel egy 16-18 emberből álló csoport gyűlt össze a Mt. Zion templomnál, hogy megbeszélje a bojkott lebonyolítását. Úgy határoztak, hogy egy új szervezetre lesz szükség annak irányításához arra az esetre, ha az akció folytatódna. Ralph David Abernathy tiszteletes javasolta a „Montgomery Fejlődéséért Szövetség” (Montgomery Improvement Association, MIA) nevet. Vezetőjük az újonnan Montgomerybe költözött fiatal baptista lelkész, dr. Martin Luther King, Jr lett. A bojkott végül 381 napig tartott. Több tucat busz állt tétlenül hónapokon át, a busztársaság nagy pénzügyi veszteséget szenvedett, míg végül eltörölték a faji elkülönítésről szóló törvényt.
Rosa Parks 1996-ban Clinton elnök kitüntetésében részesült, 1999-ben kongresszusi aranyérmet vehetett át.
Parks 2005-ben 92 éves korában halt meg Detroitban. Halála után koporsóját két napra az Egyesült Államok Capitoliumának rotundájába helyezték, hogy a nemzet leróhassa a tiszteletét annak a nőnek, akinek bátorsága oly sok ember életét változtatta meg. Ez a megtiszteltetés általában az Egyesült Államok elnökeinek van fenntartva.
1999. június 15 .: Rosa Parks, amikor Bill Clinton elnök átadta neki a kongresszusi aranyérmet. achievement.org
2020. május 25. Minneapolis, George Floyd halála
A járőrök egy telefonos bejelentés után érkeztek a helyszínre, egy bolthoz, ahol a hivatalos rendőri jelentéssel ellentétben kirángatták a kocsijából George Floyd 45 éves fekete állampolgárt. Az esetről számos felvétel készült, melyeken jól látható, hogy a férfi együttműködött a rendőrökkel. Ennek ellenére az egyik járőr zsebre tett kézzel, 8 percen keresztül térdelt a hasára fektetett Floyd nyakán, aki fuldoklott. „Kérem, biztos úr, nem kapok levegőt. Nem kapok levegőt. Meg fogok halni.” A másik rendőr szótlanul nézte az esetet. Floyd meghalt. A fél világban és az Egyesült Államokban tüntetéshullám söpör végig. Teljes joggal. Szégyen ránk, most élő emberekre nézve, hogy ma, 2020-ban még mindig nem sikerült bevégezni azt a munkát, amit 1955-ben Rosa Parks elkezdett. Abban reménykedhetünk csak, hogy George Floyd brutális és teljesen érthetetlen halála épp olyan mérföldkő lesz a rasszizmus elleni harcban, mint Rosa Parks ellenállása volt 1955-ben.
https://www.youtube.com/watch?v=8BXwd_rald8
