Dániában a legolvasottabb magazin címlapja öles betűkkel hirdeti, hogy a klíma miatti szorongás, vagyis az a mély aggodalom, melyet a globális éghajlat változás miatt érzünk, kifejezetten jót tesz az éghajlatnak, pontosabban magának a klímavédelem ügyének.
Ez egy rendkívül egyenes és ellentmondást nem tűrő üzenet, ugyanakkor azt jelzi, hogy viszonylag elfogadottá vált az emberek értelmetlen ijesztgetése annak érdekében, hogy tömeges támogatása legyen a különféle éghajlati politikáknak - véli Bjorn Lomborg.
A YouGov 2019-es közvélemény-kutatása szerint a világ népességének csaknem fele meg van arról győződve, hogy a klímaváltozás valószínűleg véget vet az emberi fajnak. Ez az általános közérzület pedig arra sarkallja az iskoláskorú gyerekeket, hogy feltegyék maguknak a kérdést: miért is kellene képezniük magukat, amikor úgy sincs semmiféle jövőjük.
Ha a most zajló éghajlatváltozás valóban véget vetne a világnak, akkor talán indokolt lehetne ez a fajta riogatás, de egyszerűen nem ez a helyzet - véli a dán tudós.
Az ENSZ klímacsoportjának legfrissebb becslése szerint az éghajlatváltozás negatív hatásának következtében a jövedelmek a 2070-es évekre 0,2–2 százalékkal fognak csökkenni. Addigra azonban világszerte minden ember 363 százalékkal lesz gazdagabb; a klímaváltozás azonban azt jelenti, hogy az emberek csak 356 százalékkal lesznek gazdagabbak, mint ma. Ez valóban probléma, de de azért semmiképpen sem a világvége.
A felesleges riogatásnak azonban valódi következményei vannak. Amikor pánikba esünk, rossz döntéseket hozunk.
Az évtizedek során következetesen drága és nem hatékony klíma megoldásokat választottunk, amelyek dollármilliárdokba kerültek, és amelyek szinte semmilyen hatással nem voltak. A korábban követett politikák viszonylag gyenge eredményei ellenére sok gazdag ország továbbra is minden erejével arra törekszik, hogy mihamarabb széndioxid-semleges legyen.
Csak egy ország, Új-Zéland merészelt független becslést kérni a szén-dioxid-semlegessé válás költségeire 2050-ig – az eredmény pedig igencsak megdöbbentő volt: a költségek a GDP 16 százalékára rúgtak. Ugyanakkor még ezek a hatalmas áldozatok is csak arra jók, hogy a globális felmelegedést mindössze 0,002 ° C-kal csökkentik az évszázad végére. Ráadásul a szegényebb országokból származó kibocsátás miatt a gazdag országok cselekedeteinek alig van jelentősége.
Még akkor is, ha holnap az összes gazdag nemzet azonnal leállítja az összes szén-dioxid-kibocsátását (az évszázad végéig), a hőmérséklet emelkedése 2100-ra még így is csak 4,1 ° C-ról 3,7 ° C-ra csökken.
Intelligensebb megoldásokra van szükségünk, sokkal többet kell fektetnünk a zöld technológia kutatásába és fejlesztésébe - véli Bjorn Lomborg. Ha tudunk újítani és a zöld energia árát olcsóbbá tehetjük a fosszilis tüzelőanyagokénál, akkor mindenki váltani fog - nemcsak a gazdag országok, hanem olyanok is, mint Kína, India, vagy éppen Afrika.
Az éghajlati riogatás szorongással teli élethez és rossz politikához vezet. Ez el is vonja a figyelmünket a világ számos más problémájáról, például a globális járványokra való felkészülésről.
Bob Ward, a Grantham Klímaváltozással és Környezettel foglalkozó Kutatóintézetének politikai és kommunikációs igazgatója a London School of Economics-on úgy véli, Bjorn Lomborg klímaváltozással kapcsolatos érvei alapvetően hibásak. Durván alul becsüli a szélsőséges időjárási viszonyok változásának és a tengerszint emelkedésének lehetséges hatásait, és eltúlozza az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.
Szerinte a gazdag országok erőfeszítései óriási jelentőségűek. A gazdag országok csak akkor fogják rávenni a fejlődő országokat, hogy gyorsítsák kibocsátás csökkentésüket, ha jó példával járnak elől - ez több mint 30 éve a nemzetközi éghajlat-politikai döntések alapja.
Ha a gazdag országok nem tesznek semmit, a szegény országok nem fognak olyan gyorsan cselekedni. A gazdag országoknak pedig arra kell törekedniük, hogy nettó nulla értékre csökkentsék kibocsátásukat.
Tiszta fantázia azt sugallni, hogy csak akkor tudjuk elkerülni a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit, ha találunk valami varázslatos új energiaformát, amely azonnal olcsóbb és tisztább, mint a fosszilis tüzelőanyagok. A Párizsi Megállapodásnak a világ minden országában történő végrehajtása az egyetlen komoly előrelépés.
Bjorn Lomborg a Koppenhágai Konszenzus elnöke, a Stanfordi Egyetem Hoover Intézetének vendégtanára, valamint a koppenhágai üzleti iskola vendégprofesszora.
