Most azt tapasztaljuk, egyre több helyen függesztik ki, biggyesztik a létesítmény neve mellé a "wellness"-t, sőt a "wellness-fitness" jelzőt. Sajnos azonban anélkül, hogy tudnák mit is jelent. Nyelvtani formájában, értelmezésében, tartalmi megvalósításában sok a félreértés. Sokan úgy gondolják, ez most a divat, s ha használják a kifejezést, több vendégük lesz. Pedig a vendég, aki felfigyel erre a megnevezésre, tudja, mit keres. S ha csalódottan távozik, vagy előre tájékozódván mit is kínál a létesítmény e címszó alatt, már köszöni, s nem is kéri - nemcsak a várt forgalomtól "fosztja meg" a reményteli létesítményt, hanem az egész magyar turizmusnak, s így az ország imázsának is kárt jelent.
E cikkel szeretnénk Önöknek segíteni, a fogalmak tisztázásában, s felhívni ugyanakkor a figyelmet arra is, mennyire "divatos", s mennyire maradandó, sőt növekvő keresletet támasztó trend a wellness.
Nézzük először a fogalmi meghatározásokat. Több írást, tanulmányt átolvasva úgy találtam, hogy a Magyar Turizmus Rt. 2001. szeptemberében, a Turizmus Bulletinben publikált tanulmánya igen pontosan megfogalmazza magyarul a wellness és a fitness fogalmát.
Wellness - olyan életforma, amely az egészséggel kapcsolatos tudás megszerzésével, az egészségi állapot kedvező befolyásolásával a test, a lélek és a szellem optimális állapotát kívánja elérni. A wellness fő ismérvei a tudatos egészségmegőrzés, rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás, káros szerek kerülése.
Fitness - olyan életforma, amely a jó fizikai erőnlétet, az egészséges életmódot és az esztétikus külsőt helyezi előtérbe. A wellnesstől alapvetően az különbözteti meg, hogy nagyobb szerepet kap benne az aktív, sportos időtöltés.
Azt kell tehát először is leszögeznünk, hogy a wellness nyelvtanilag egy fogalom. Nem jelző, s nem főnév abban az értelemben, hogy "termék"-nek nevezzük. Ezért téves "wellness termék"-ről is beszélni.
A másik fontos szempont, amit figyelembe kell venni, hogy a wellness - mint fogalom - egy életszemléletet, melynek követője olyan életformát, olyan életmódot alakít ki magának, melyben elsősorban egészsége megőrzésére törekszik. Mivel azonban minden ember más és más, így életszemlélete is eltérő. A közös "platform" ugyan az egészség tudatosság, azonban, hogy az egyén számára ezen belül hol a hangsúly, az teljesen szubjektív megítélésű, egyénenként is eltérő lehet. Az a réteg, mely mindennapjaiban is, utazásai során is teljes komplexitásában a fent meghatározott életszemléletet, életformát képviseli az összlakossághoz képest még a "legegészségtudatosabb" országokban sem domináns. De, még becslések sincsenek arra vonatkozóan, hogy az emberek hány százaléka az, aki életmódjában az egészségére ügyelvén, a wellness valamelyik összetevőjével foglalkozik.
2001-ben egy, a vendéglátás jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencián egy német szakember jól és tömören rávilágított az egészséges életmódra való áttérés folyamatára Európában: "Az 1970-es évek a fogyókúra őrületében teltek. Mindenki a kalóriákat számolgatta, az elhízás elleni védekezés volt az egészségmegőrzés fő eleme. Az 1980-as években került előtérbe a fitness, azaz a fizikai erőnlét megőrzése, erősítése. Az 1990-es évek pedig meghozták a wellness szemlélet terjedését."
Pedig a wellness szó az USA-ban született 1959-ben. A "well beeing" (azaz "jól (egészségesnek) lenni, jól érezni magunkat") és a "wholeness" (teljes körűség) szavak egyesítéséből.
Láthatjuk hát, hogy egy több évtizede elindult életszemlélet-váltásról van szó, amelynek középpontjában az egészség áll. Éppen a globalizáció, az információáramlás felgyorsulása ébreszt rá egyre több embert a világban, hogy óvakodjék az egészségét károsító hatásoktól, illetve, hogy munkaereje és teljesítőképessége megőrzése érdekében jobban figyeljen oda életmódjára. Az, hogy ezt ki, mikor, hogyan, milyen mértékben teszi, azaz milyen igényekkel jelenik meg a hétköznapi életviteléhez szükséges termékek és szolgáltatások beszerzése, vagy utazása, üdülése során, az könnyen belátható, hogy teljesen szubjektív. A különböző tanulmányokból, felmérésekből nemcsak állapítható meg az egyértelműen, hogy a wellness filozófia teljes komplexitásában egyre jobban terjed, hanem hogy a wellness egyes összetevői iránt külön-külön is növekszik a kereslet. Gondoljunk csak a fitness központok töretlen népszerűségére, az élelmiszerek iránti kereslet eltolódására az egészségesebb táplálékok és italok irányába, vagy az éttermekben a könnyen emészthető, sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó fogások iránti keresletnövekedésre, a különböző alternatív és természetgyógyász kezelések növekvő népszerűségére.
Mindezek alapján tehát nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni a wellnesst: "ez egy divathullám, majd levonul".
Arra kell számítani, hogy egyre több olyan hazai és külföldi vendég lesz, aki akár egyes elemeiben, akár komplexitásában a wellness szemlélet jegyében él, s ennek megfelelő termékeket, szolgáltatásokat igényel utazása, üdülése során. Az sem baj, ha ezeket az elemeket nem egy létesítményen belül találja meg, hanem a szálláshelyen kívüli éttermekben, sportcentrumokban, parkokban, fürdőkben, kerékpárkölcsönzőkben, üzletekben - azaz az egész üdülőhelyen. Cikkünkkel a wellness életszemlélethez kapcsolódó egyes ismérvek, szolgáltatások lényegére próbálunk rávilágítani, legfőképpen abból a célból, hogy Önöket arra buzdítsuk, ismerjék meg jobban a wellness filozófia lényegét, jövőbemutató jelentőségét. S higgyék el, ki-ki a maga szakterületén is tud (és kell is) lépéseket tenni a kínálat "felfrissítéséért". Sok esetben ez nem is pénz kérdés.
Lovas Katalin