Érzéseink felülemelkednek racionális agyunkon, és gyakran ezért követünk el hibákat. Büszkék vagyunk, és ebből nem engedünk; szeretnénk, ha minden férfi rólunk álmodozna, és mindent megteszünk azért, hogy magunkra vonjuk a férfi tekinteteket.
Párválasztásnál is leginkább a szívünk dönt helyettünk. Házasság kérdésében viszont, nem mindig hagyatkozunk az érzéseinkre. A legtöbb nőnek teljesen természetes, hogy kedvese alig várja, hogy oltár elé vezesse. De előfordul az is, hogy választottunknak esze ágában sincs megházasodni.
Ekkor tör elő bennünk a női büszkeség. Csak azért is megmakacsoljuk magunkat, bevetünk minden taktikát, hogy párunk elhatározza magát. Előtör belőlünk a "juszt is" makacssága, küzdünk, amíg kell, csak az a baj hogy nem a boldogság iránti vágyakozás vezérel bennünket, hanem a női hiúság.
A párkapcsolat egy játék, mind a két fél folyamatosan küzd egymással. A férfiakban is megtalálható ugyanaz a harci ösztön mely a nőket vezérli. Házasság kérdésben, viszont racionális észdöntést kell hoznunk, végig kell gondolnunk, hogy tényleg ő az- e az ember, akivel képesek vagyunk egy egész életet leélni. Nem szabad hogy hiúságunk előtérbe kerüljön, hogy "csak azért is" ráerőltessük akaratunkat kedvesünkre.
Ez egy nagyon veszélyes játék, mert nem a tiszta érzések vezetnek bennünket, és ha elérjük célunkat, egyáltalán nem biztos, hogy boldog házasságunk lesz, sőt...
