Kedd este 8 óra, de a Corvinus Egyetem egyik emeleti termében nagy a nyüzsgés. Épp a "férfi bajok" és a "női lélek" három csalhatatlan szakértőjét várjuk ugyanis a katedrára, akik nemsokára elmondják nekünk, mit is hibázunk el folyton folyvást a kapcsolatainkban.

 Én azért titkon - három női előadótól - valami finoman feminista párkapcsolat-analízisre számítottam, s már épp kezdtem szánni a hallgatóság férfi tagjait - mint a dolog végére kiderült, teljesen feleslegesen.

Az előadás a felnőtt nők és férfiak párkapcsolati viselkedését, tipikus játszmáit és az ezzel kapcsolatos csapdákat a gyerekkori szerepjátékokra vezette vissza, mint pl. a papás-mamás, az orvososdi vagy a tanító nénis játékok.

Egy ilyen gyermeki papás-mamás és a felnőttkori játszmák azonban annyiban különböznek egymástól, hogy míg gyerekkorban a játék elején részletesen kibeszélik a papás-mamás forgatókönyvét, az életben ez rendszerint elmarad.

A kislányokkal ellentétben a felnőtt Nő nem kér és nem kérdez, nem egy közösen kialakított, szájba rágott, átbeszélt forgatókönyvre vágyik. Csak elvár dolgokat. Azt szeretné, ha kitalálná a másik az ő gondolatait, ha ráérezne dolgokra.

A másik általános női hiba a szakértők szerint, a tanítónősdi gyermeki játékához kötődik.

Képzeljünk el egy tipikus emberpárt, akik épp nyaralni készülnek. A Nő imád előre tervezgetni, a részletekig kigondolni mindent még otthon, a Férfi viszont cselekedni szeret, nem vesézgeti a jövőt.

Ezt a "hányavetiséget" látván aztán a Nő persze felháborodik és mint valami tanító néni, azonmód elkezdi kioktatni a Férfit, a Nő aggályoskodóvá, fölényeskedővé válik. Irányító szerepre tör, pedig ez elvileg a "férfi energia" része. És itt, emiatt bukik el a párkapcsolatok igen nagy százaléka - állítólag.

Itt is rezgett a léc, de azért annál a megállapításnál, hogy a férfi azért hagyja szanaszét a dolgait a lakásban, mert genetikailag kódolt feladata termékenyítő magvainak szanaszét potyogtatása, és ezt csak így képes levezetni egy monogám kapcsolatban... Azért ennél a mondatnál már igencsak ágaskodott bennem a modern nő, aki hisz a házimunka megoszthatóságában és egyéb ördögi nézetekben.

Ezen a ponton azért kezdtem már fészkelődni, bár el kell ismernem, abban mégis lehet valami, hogy egy nő szereti, ha a férfi mintegy "kitalálja a gondolatait". És azt is elismerem, hogy azért az apró jelzések fogásához, az igények érzékeléséhez általában a nőknek jobbak a receptoraik, így kissé igazságtalan, hogy mindez elvárás a másik nem felé.