Ha éjszaka háromkor felkelted, akkor is jobb szöveget ír, mint bárki más ebben az országban - így köszöntötte egyik volt zenekari társa Bródy Jánost az egyik filmbejátszásban. Ha esetleg ebben valaki kételkedett volna eddig, azt a szombat esti koncert biztosan meggyőzte!
Bródy János dalai örök érvényűek lettek, és erről nemcsak ő tehet. Mi hagytuk, hogy így legyen! A Sárga rózsa, amire Göncz Árpád hajdani köztársasági elnök azt mondta, hogy számára az egy közép-európai himnusz, még a hetvenes években jelent meg Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című albumán, amit gyorsan be is zúzott a hatalom, ma, 2016-ban is kórusművé lép elő az első akkordok után. És ma már az ablakos versszaknál is kitör a taps! Hiába, ők is ugyanazok!
Régi és új dalokat hallhattunk, sokat az új lemezről, a Ráadásról. Egyszerűen, tisztán, őszintén - ragyogó hangszereléssel, vokállal. A koncert kis szívemmel, a Személyi igazolvánnyal kezdődött, kisvártatva megtudtuk, hogy Csillag Hajnalka a város szélén magányosan magára nyitotta a gázcsapot ebben a szép új világban.
Vele együtt rá kellett jönnünk, hogy bármi történik, a napok, az esztendők repülnek: az idő eddig nekünk dolgozott, de ma már ellenünk... Bródy János értelmező szótárában a nyugger nem lepukkant alkeszt, hanem öreg rockert jelent, amit angolul "dzseggernek" ejtenek. Így aztán, amíg a Föld kerek, mindig lesznek nyuggerek! De bárki is légy, bárhonnan is jöjj, rád is vonatkoznak az egyetemes emberi jogok:
"Ne törődj vele, hogy mit mondanak,
Az vagy, akinek tartod magad,
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél."
A szenzációs koncerten három zenekari Bródy-feldolgozást is láthatott és hallhatott a közönség a Magyar Virtuózok Kamarazenekara három kitűnő szólistájával.
A koncert kezdeti melankóliája után jutott idő felidézni Malackát, Mici Mackót, és végül mindenki maga dönthette el, milyen állat szeretne lenni, akár bárány is...
A legközelebbi pályatársak filmbejátszásban köszöntötték a Kossuth-díjas művészt. Halász Judit azt a mérhetetlen szakmai alázatot, pontosságot emelte ki, amivel jó volt Bródyval a zenei stúdióban dolgozni. Nem véletlen, hogy a közönség is ott folytatta, ahol a művésznő abbahagyta: Boldog, boldog, boldog születésnapot...! Később, a Ráadás után a ráadásokért újra ugyanezt énekelte a közönség a láthatóan meghatódott Bródy Jánosnak! Egymásnak mondott köszönetet a művész és a közönség...
