A nők nemesebb többsége, a szerelem ébredésekor még ízléstelennek tartja, hogy nyíltan érdeklődjön új kedvese válás utáni fizetési kötelezettségeiről. Ám, ha elég ügyesek és eszesek, a kapcsolat további nyugalma érdekében mégis "kipuhatolják", hogy mennyi pénzből fog az új partner megélni, avagy megélhetést biztosítani. A részletek ismeretében sok kellemetlen pillanattól is megmenthejük magukat.
A legtöbb férfi nagyvonalúan, még a bírósági megállapodásokon felül is hajlandó nagyobb összeget fizetni, hogy rossz lelkiismeretétől megszabaduljon, vagy "lovagiasságát" bizonygassa:
"Ha rá tudtam volna venni, hogy ne rántsa elő folyton a pénztárcáját, jóval könnyebb dolgunk lett volna egymással. Aláírt egy gáláns szerződést, ezért most a szükségesnél többet fizet. Hogy a költségeket fedezni tudja, olcsóbb környékre költöztünk, lecseréltük az autót, és szerényebb helyen nyaraltunk. De még ez is kevés volt az ex feleségének. Mindent megadna nekik, csak hogy szabaduljon a bűntudattól." - panaszolta Anna.
Persze vannak esetek, amikor a pénz nem számít. Nos, ilyenkor örüljünk, dőljünk nyugodtan hátra, hiszen az anyagi biztonság megnyugtató...
Ez persze ritkábban fordul elő. Mert az igazság az, hogy a pénz a második asszonyok és az elvált férfiak kapcsolatában gyakran az első számú konfliktusforrás.
"Mindig jönnek váratlan kiadások: örökké mi veszünk ruhát a párom lányainak, az anyjuk erre nem költ. De nem ez, ami engem igazán dühít. Sokkal jobban bosszant, hogy a különböző ürügyekkel, folyton pénzt kér az ex a volt férje szüleitől. A múltkor éppen az elromlott mosógépre adtak neki pénzt, holott én mosok a lányokra..." - hallgatom egyik ismerősöm keserveit.
Aztán van olyan "variáció" is, amikor a sokat és keményen dolgozó második feleség tartja el az elsőt - közvetetten. Az ugyanis talán sosem dolgozott, és nem tudja, vagy nem akarja előteremteni a létfenntartásához szükséges pénzt. És akkor vajon kinek kell támogatnia? Természetesen a volt férjnek, és az új asszonynak, hiszen a pénz az összetartozás szimbóluma... Nemde?
Arra is van példa, amikor a második asszonyokat rettenetesen bosszantja, hogy az elődjük jobban él, mint ők:
"Istvánnal közösen fizetjük a két kisfia eltartási költségeit, míg őnagysága Mercédesszel jár, miután hozzáment egy gazdag üzletemberhez. Mégis a férjem fizet a gyerekek után, s amíg ő szórja a pénzt, nekem spórolnom kell."
Meglehet, hogy aki így gondolkodik és érez, az kicsinyesnek és számítónak nevezhető. Ám ha belegondolunk, igényei nagyon is emberiek. A pénz ezekben a kapcsolatokban (is) - harci eszköz.
És hogyan "vértezheti fel" magát ez ellen a második asszony?
Több alternatíva is lehetséges:
- Tudomásul véve a helyzetet visszafogják magukat, pozitívan viszonyulnak a nehézségekhez, és azzal nyugtatják magukat, hogy az idő nekik dolgozik...
- Már a kezdet kezdetén eloszlatják a rózsaszín ködöt, egy bonyolult pénzügyi kalkuláció után úgy döntenek, hogy mégis csak egy jól kereső elvált férfit szemelnek ki maguknak...
- A veszekedések helyet, éles szemmel arra ügyelnek, hogy a kemény munkával megszerzett kis pénzük, ne vándoroljon még kerülő utakon se - az ex kezébe...
Van választásunk, s noha pénzről van szó, mégiscsak a boldogságunk múlik rajta....
