Akárhány sikertörténetet elolvastam, szinte mindegyikben szerepel, a segítő társ megemlítése. Valakinek, valakiknek mindig hálásak lehetnek azért, hogy elértek valamit, hogy kiemelkedtek, hogy hatalomhoz jutottak. Az egyén saját képességein túl, a felesége/férje, partnere, családja, barátai, munkatársainak, szűkebb és tágabb környezetének köszönheti sikerét.
Néha egészen tágas tábor áll a nyertes mögött, mert legtöbbször komoly csapatmunkára van szükség, hogy valaki, a vezető kiemelkedhessen. Sokan tudják is, honnan jöttek, de vannak olyanok is, akik elfelejtik. Nem hogy megköszönnék, hanem még ellenük is tesznek. Ez igazán fájdalmas tud lenni a segítők számára. Nem szeretjük azokat a vezetőket, akik nem ismernek meg, akik elfelejtik, hogy kik voltak, akik kivetkőznek a magukból a hatalmuk miatt.
Ugyanilyen fájó, ha a partner karriertörténetének befejező állomásaként megválik a segítő partnerétől. Mert mindig van egy legközelebb álló ember, aki velünk örül, velünk izgul, készül, bátorít és tanácsot ad. A legjobb segítő a partnerünk.
A családunkat, azt a közeget, ahová születünk, nem választhatjuk meg. Azt vagy elfogadjuk, vagy elfelejtjük, megvetjük és letagadjuk. Sok sikeres ember nagyon mélyről jött. Ezt vagy titokban tartja, szégyenli, vagy felvállalja, s megpróbál segíteni az övéin.
Most, mikor kellettek, még kellenek a szavazatok, felerősödnek és megerősödnek a kapcsolatok. Helyi képviselőink eljönnek hozzánk egy beszélgetésre, arról érdeklődnek, hogy hogyan is vagyunk, fórumokat tartanak, és kíváncsian kérdik, milyen problémáink vannak, s megígérik, hogy segíteni fognak. Csak menjünk el szavazni, és voksoljunk rájuk... - mert csak így tudják orvosolni a bajainkat.
Aztán, később előfordul, hogy a kedves képviselő, a mi képviselőnk, meg sem ismer, s nem tud rajtunk segíteni. Az ígéretekből gyakran üres szavak lesznek.
A hatalom érdekes valami. Tartást, reprezentálást követel, új feladatokat ad, s új embereket hoz az életünkbe. Persze vannak bizonyos ki nem mondott szabályok az öltözködésre, lakásra, autóra, fogyasztásra vonatkozóan, vagyis az életmód, az életstílus is megváltozik. Az új társadalmi szerep kicseréli az embereket körülöttünk, s aki nem hoz hasznot, vagy nem sikk a társasága, háttérbe, azaz feledésbe merülhet.
A legtöbb hirtelen lett vezetőt megrészegíti a hatalma. Ebben csak az a rossz, hogy nagyot csalódhat, ha fordul a kerék, s a fentről lekerül. Igen szánalmas dolog ilyenkor visszakönyörögni a régi barátok bizalmát. Bukott embernek lenni, nagyon rossz dolog.
A jó vezető, elfogadja és keresi az emberek támogatását. A szegény Pirike nénit ugyanolyan embernek kell tekinteni, mint K. István multimilliárdost, mert lehet, hogy Piroska néni egyszer majd többet tud segíteni, mint az üzletember. S Piri mama is ugyanolyan ember,mint K. úr.
Ha hatalmat kapnak, figyeljenek arra, hogy ne részegüljenek meg. Több lesz a lehetőségük, de a felelősségük is megnő. S ott fenn szükségük lesz a támogatásra, az emberek bizalmára, mint szőlővesszőnek a karóra, melyre felfuthat, s ami tartja, megtartja.
Tudják, "embernek maradni, mindig minden körülmények között"!
P.E.
