Szombatonként megtelik a város főtere a boldog ifjú párok és a násznép méltóságteljes menetével. Egyre gyakrabban látni, ahogy a házasságkötő teremből kivonulva, a néhány lépéssel odébb lévő templomban folytatják a szertartást.

A polgári esküvőt ugyanis sok pár szeretné megkoronázni egyházi ceremóniával, "Isten színe előtt" is elfogadva "a nőt,(és a férfit) kinek kezét kezében tartja." A templomi esküvő a maga varázsával, örök érvényű hagyományaival és szépségével sok házasulandót vonz.

Belépni a templomba, végigvonulni a padok között, orgonaszó kíséretében az oltárhoz sétálni és férj illetve feleségként azokkal a szavakkal távozni, hogy "amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja" - ez a csodálatos a templomi esküvőben.

De vajon több-e puszta ceremóniánál a templomi esküvő? Mit tesz hozzá a közös kezdet öröméhez Isten áldása?

Az a fiatal pár, aki a szülők, nagyszülők örömére vállalja be, talán csak az un. jegyes oktatás idején érez rá, hogy ez több, mint csak egymásnak fogadott örök hűség. Akik meggyőződésből teszik, azok pedig tudják, hogy az Isten előtti fogadalom szorosabb, élethosszig tartó hűségre kötelez, "amíg a halál el nem választ".

A katolikusok számára a házasság szentség, Isten iránti szeretete jele is. A vallás szerint a házasság intézménye és házasságbeli szerelem természeténél fogva az utódok nemzésére és nevelésére irányul, és ez a végső célja.

Az alapgondolat mindenütt ugyanaz, legyen katolikus, református, evangélikus, ortodox, vagy zsidó vallásról szó. A templomi ceremóniában azonban vannak különbségek, s ezt a házasulandóknak is meg kell ismerniük, mielőtt oltár elé állnak.

Íme, néhány érdekesség:

- Minden katolikus templomban vagy kápolnában lehet házasságot kötni, Az állandó lakhely szerinti plébánián kell jelentkezni a házasságkötésre. Az egyik partnernek római katolikus vallásúnak, az egyházjogi értelemben mindkét partnernek nőtlennek, hajadonnak vagy özvegynek kell lennie. A katolikus házasságkötéseknél szokásos a házassági tanácsadáson való részvétel. Ilyenkor megbeszélik az egyházi szertartás részleteit, és némi jó tanácsot kapnak útravalónak.

- A református egyház felfogása szerint nem "református esküvőről" hanem házasságot megáldó református istentiszteletről kell beszélnünk. A református istentisztelet keretében megáldott házasságot nem az egyház köti meg a templomban, hanem a házasfelek előzőleg az állami anyakönyvezető előtt. A fiatal (vagy idősebb) pár már, mint férj és feleség érkezik, a templomba s kérik házasságukra a Szentháromság Isten áldását. Hogy a házastársak ilyen komolyan veszik Isten áldását, először azzal fejezik ki, hogy nyitott szívvel készen vannak meghallgatni Istennek az igehirdetés által hozzájuk szóló személye szavát a házasság bibliai értelméről.

- Az evangélikus esküvő nem sokkal különbőzik a katolikustól. Esküvői harangok, ünnepélyes bevonulás a templomban, orgonaszó, ima, szentige, prédikáció, hűségfogadalom, gyűrűhúzás áldása, jó kívánságok körül-belül ezek a főelemek a nagy keresztény egyházaknál, amik meglehetősen hasonlók. A templomba kizárólag azért megy az ifjú pár, hogy Isten áldását kérje (a már megkötött) házasságra, és nem azért, hogy a már megkötött házasság egyházilag is törvényesítést nyerjen.
A házasság számukra is, mint a katolikusnál - felbonthatatlan.

- A zsidó esküvőt kizárólag két zsidó vallású személy tarthat. Az esketés a rabbi vezetésével, két, természetesen zsidó vallású tanú jelenlétében, a szabadtéren felállított baldachin alatt zajlik. A szertartás során a menyasszony hétszer körbejárja leendő férjét, elhangzik két áldás egy serleg bor felett, majd a férj karikagyűrűt húz arája ujjára. Ezek után mindkettőjüknek inniuk kell a megáldott borból, miután a serleget újra töltik, mely felett a házasságlevél felolvasása, valamint annak két tanú általi hitelesítése után hét áldás hangzik el. A szertartás végén újra isznak a borból, majd a vőlegény lábával darabokra tör egy üvegpoharat.

Mivel a szertartás napján a pár se nem ehetett, se nem ihatott, immáron, mint férj és feleség egy külön teremben fogyaszthatják el első közös étküket. A zsidó hagyományban a menyegző nemcsak férfi és nő kapcsolata, hanem egyúttal Izrael és az Örökkévaló szövetségének egyik jelképe is.

- Az ökumenikus esküvőnél, amennyiben a menyasszony és a vőlegény különböző vallású, de mindenképp ragaszkodnak a templomi esküvőhöz, az ökumenikus szertartás keretében erre nekik is lehetőségük van. Az esketést ebben az esetben bármelyik pap, vagy akár mindkettő felváltva elvégezheti. Mindenekelőtt azonban azt az esketőt kell felkeresniük a pároknak, akinek templomában szeretnék megtartani esküvőjüket, s csak ezután kell értesíteni a másik papot. A házasulandó párnak mindkét lelkész oktatásain részt kell vennie.

Valóban mennyeien varázslatos minden templomi esküvő, legyenek bármilyen vallásúak is a párok.

 De hogy valóban "holtomiglan-holtodiglan" tart, az elsősorban rajtunk múlik...