Tanítás után a szülők sorban jönnek a csemetéikért, a kis Móni pedig mohó tekintettel, kikerekedett szemekkel figyeli társait, akiket az anyukájuk öltöztet és puszilgat. Neki a tanító néni segít öltözni, és a 12 éves bátyja kíséri haza nemsokára.

Így megy ez, tavaly karácsony óta, akkor lett öngyilkos az édesanyjuk. Vonat elé vetette magát. Szüleik már évekkel ezelőtt elváltak, mert az édesanyának viszonya volt valakivel az apa háta mögött. Később azonban az anya az új élettársban is csalódott, és nem látott más kiutat, mint a halált...

Akármilyen viharos is volt élete során a kapcsolata a férfiakkal, a gyerekeihez mindig jó volt, állítják az asszonyról a család ismerősei.

Mónit és bátyját most édesapjuk és apai nagymamájuk neveli, de otthon tilos emlegetniük megboldogult édesanyjukat. Mert az apa még most sem tud harag nélkül gondolni egykori kedvesére, nem beszélve a nagymamáról, aki már "az elején" látta, hogy "ennek a nőnek a szeme se áll jól".

A gyerekek tehát magukra maradtak fájdalmukkal. Az iskolában van ugyan pszichológus, és rendszeresen foglalkozik is velük, de míg a kislánnyal el tud beszélgetni, Ricsi, a 12 éves báty lázad a szakember segítsége ellen. Hiába, ő már a serdülőkor kapujában áll, és a tragédia éveket öregített rajta.

A kisfiú úgy gondolja, az ő feladata, hogy 6 éves húgáról gondoskodjon, tartsa benne a lelket, és ezért nem mutathatja ki, mennyire hiányzik neki is az anyukájuk. De lehet-e efféle tragédiát egyedül feldolgozni, segítség nélkül? Felnőttnek is túl nagy teher lenne, nemhogy egy hatodikos kisgyermek vállának.

Ez lesz az első karácsonyuk így, egymásra utalva. És ez az első évfordulója a tragédiának. Móni és Ricsi számára a karácsony nem lehet a feltétlen szeretet ünnepe: édesanyjuk nem volt elég erős és önzetlen ahhoz, hogy gyermekeiért tovább viselje az életet, édesapjuk és nagymamájuk irántuk érzett szeretete sem elég erős ahhoz, hogy a gyerekeknek megkönnyítsék a történtek feldolgozását.

Ehhez meg kéne bocsátaniuk az asszonynak. Csakhogy a megbocsátás a legnehezebb a világon. Úgy látszik, az ember haragja, sértett büszkesége olykor még a gyermeke iránt érzett szeretetnél is nagyobb tud lenni.   

D.D.L.