Most kivételesen nem Jungra, hanem az ugyancsak német Oskar Vogtra és Johannes Heinrich Schultzra illik hivatkozni: Vogt megfigyelései alapján Schultz (eredetileg Schultze) dolgozta ki az autogén tréninget .

            A görög auto jelentése: önmaga, a latin gén pedig eredetet, de fejlődést is jelent. Önmagából eredő, önmagát fejlesztő gyakorlatozásról van tehát szó. Lassan  száz éve, hogy megkezdődött a módszer alkalmazása, sokat lendített fejlődésén és elterjedésén az I., majd a II. világháború és a koreai, illetve a vietnami amerikai kudarc.  Mind a négy háború során nagyon sok fiatal férfi és nő szenvedett súlyos lelki sérülést (is),  amely hatására felbomlott a vegetatív idegrendszer harmóniája: kellemetlen tünetek,  tünet-együttesek (ún. szindrómák), működési zavarok és/vagy pszicho-szomatikus, pszicho-vegetatív betegségek alakultak ki.

            A zsidóüldözés elől (melyben sajnos dicstelen szerepet játszott Schultz is) emigrált terapeuták sikeresen alkalmazták az amerikai veterán korházakban és szanatóriumokban a lelkileg-idegileg sérült fiataloknál az autogén tréninget, amely így Amerikából került vissza (Svájcon keresztül) Európába a hatvanas években.

            Nézzük, miért érdemes megtanulni ezt a technikát?

            Az autogén tréningnek (a továbbiakban: AT) alapfokon hat gyakorlata van. Ezek mindegyike a maga területén segít a vegetatívum harmonikus működésének helyreállításában, a kóros működés kialakulásának megelőzésében és a személyiségfejlődésben (l. később).

            Az AT első gyakorlata hatására bárhol, bármikor el tudjuk lazítani egész testünk izmait olyannyira, hogy  ólomnehéznek, mozdíthatatlannak érezzük magunkat. Egyeseknél az ún. testséma is "lazul" vagy szétesik: az illető nem érzi a testét, illetve téves érzékelései támadnak (mintha libikókán hintázna, mintha üres tér lenne a hasa helyén stb.). Ez a gyakorlat csökkenti a központi idegrendszerben a feszültséget, ami pl. megszünteti az alvás-zavart, növeli az ártó stressz-tűrőképességet, s mivel a zsigerek izmaira is jótékonyan hat, javítja az emésztést, az ürítést - általában szabályozottabbá válnak a zsigeri működések.

            A második gyakorlat a vérkeringést és a vérnyomást optimalizálja. Hatására megszűnik a hideg vagy nyirkos kéz és/vagy láb-szindróma, az idegi eredetű magas vérnyomás (hypertonia essentialis) csökken, az alacsony emelkedik, az ugráló stabilizálódik, és csökken a szédülési, ájulási hajlam,  a migrénes roham és a keringési zavar-okozta fejfájás - de jótékonyan hat a gyakorlat a libidóra és a szexuális működésre is mindkét nemnél.

            A harmadik a szív-gyakorlat. Az idegi-lelki eredetű szúrás, nyomás, "kihagyás" és az azt követő nagy ütés (extra-systolia) s a hozzájuk csatlakozó hideg verejték, halálfélelem tűnik el e gyakorlat hatására. Jó az AT eme gyakorlata a szívinfarktuson vagy -műtéten átesett ember rehabilitációjára - de segít azoknak is, akik nem tudnak szeretetet (vagy gyűlöletet) érezni, illetve kifejezni (gondoljunk csak megint a taóra: a szeretet és a gyűlölet nemcsak kizárja, de fel is tételezi egymást; aki nem tud /nem mer/ mit kezdeni saját negatív érzéseivel, az könnyebben kap el bármilyen betegséget és nehezebben gyógyul).   

            A negyedik a légző-gyakorlat. Sok embernek eszébe sem jut, hogy a légzés eredetileg ugyanolyan vegetatív működés volt, mint a máj vagy a vesék munkája. Ezt jelzi, hogy "magától" folyik a légzés, ha nem irányítjuk, nem figyelünk rá: egész éjjel, ájultan stb. is lélegzünk. A vízzel való kétarcú kapcsolatunk, főleg az úszás miatt akaratlagosan is tudjuk irányítani a légzést, s ezzel sokan visszaélnek. A porosz pedagógia (ki a mellet, be a hasat, ülj hátratett kézzel), valamint a torna és a mindennapi élet "keverése", meg az ellenkező nem becsapása a felelős azért, hogy sokszor "kézi vezérléssel" lélegzünk akkor is, amikor jobb lenne az "automatikus üzemmód" (csak akkor látszik ám a sörhas). S ez megbosszulja magát: nem jó a légzésünk. Nos, ezt a vegetatív irányítottságot adja vissza az AT negyedik gyakorlata, enyhítve-megszüntetve asztmás és más jellegű panaszainkat.

            Az ötödik gyakorlat egy olyan vegetatív működéssel alakít ki mentális kapcsolatot, amelyet korábban sokan nem ismertünk: a napfonatról (plexus solaris, solar-plexus) van szó. Ez - a sugárzó naphoz hasonló - vegetatív központ a valamivel a köldök fölött, a gyomor mögött helyezkedik el, és függőlegesen az ajkunktól a külső nemi szervig, vízszintesen pedig a májunktól a lépünkig irányítja minden zsigerünk, szervünk működését. Pánik-betegség, vegetatív neurózis, pszicho-vegetatív labilitás, a (korábbi cikkben részletesen tárgyalt) debilizáló szorongás, a női és férfi szexuális működés legkülönbözőbb zavara mind-mind enyhíthető-megszűntethető ezzel a gyakorlattal, amely jótékonyan hat az étvágyra, az emésztésre s így a testsúlyra is: a soványak híznak, a kövérek fogynak ugyanattól a gyakorlattal, mert ez is az arany középút felé visz, mint az előző négy.

            Minőségileg más az AT hatodik alapgyakorlata: ennek hatására egy olyan vegetatív változás jön létre, amely eddig soha nem történt meg velünk - kellemesen hűvössé válik a homlokunk, miközben testszerte megmarad az ugyancsak kellemes, de meleg érzetünk. Bagdy Emőke - aki megismertette velünk az AT-t - így összegzi ezt: "Kraepelin írta le először, hogy a tartós meleg fürdőben ülő betegeit álmosító nyugalom fogta el, ha homlokukra hűvös borogatást tett. Ugyancsak ősrégi tapasztalat, hogy alvó emberek homlokára fújva az alvás mélyül. Sajátságos lelki és élettani változás jön létre, ha a test egészében átmelegedve pihen és a terület hűvös." (Bagdy E. - Koronkai B.: Relaxációs módszerek, Medicína, Bp. l988., 35. o.) Ez a sajátságos változás a pont az i betűn: másfél-két és fél órai alvással egyenértékű így egy kb. 10 perces AT-gyakorlás!

            Ahogy többször is jeleztem, az AT nemcsak a gyógyításra, de a megelőzésre is jól alkalmazható: a vegetatívum harmóniájának rendszeres erősítése megakadályozza, hogy olyan tünetek, zavarok vagy betegségek alakuljanak ki, amelyek hátterében e harmónia megbomlása áll. A rendszeres gyakorlás sem okoz ugyanakkor függőséget, hiszen semmilyen anyagot nem viszünk be a szervezetbe, tehát nincs, amihez hozzászoknánk, ami összegyűlne bennünk. Ugyanakkor akár éveket is ki lehet hagyni, aki egyszer készség-szinten megtanulta az AT-t (mint a gépelést, gépjárművezetést, úszást vagy táncolást), az nem tudja elfelejteni. Először "ügyetlenkedik" egy kicsit, de hamar aktivizálódik a tudása.

            Arra is utaltam, hogy az AT személyiség-fejlesztésre is használható. A gazdag választékból most két távoli példát kínálok: nyelvtanulás, illetve körömrágás.

            Ami a nyelvtanulást illeti, hangsúlyozni kell, hogy a nyelvtan elsajátítását nem tudjuk segíteni ezzel a módszerrel, de a szavak, szófordulatok és kifejezések megtanulását igen. Ehhez ugyanis nem kell éber figyelem, sőt, Lozanov hipnopédiai kutatásai óta tudjuk, hogy kifejezetten előnyös, ha alfában, vagy alfa-théta határon "lebeg" a tanuló.

            A körömrágásról (és más rossz szokásról,  ártó szenvedélyről - pl. Mr. Alkoholt is beleértve -  ) az AT középfoka segít leszokni: mintegy hetedik gyakorlatként tanulja meg az illető nem-csinálni, nem-kívánni a leszokás tárgyát. Tudom, hogy nehezen hihető, de így van: működik a rendszer. Természetesen rászokni is lehet valamire: kelmefestő kliensem újságolta, hogy 10 árnyalatát a feketének eddig is meg tudta különböztetni, de mióta AT-zik, majdnem a duplájára emelkedett ez a szám.

            Íme, így lehet előnyt szerezni pl. a kényszerű helyhez-kötöttségből: aki munkája vagy más ok miatt nem tud elmenni nyaralni, tanulja meg az AT-t s ősztől "arathat"!