Mind érezzük, szükség van a mozgásra, testünk karbantartására. Az elménk hajt bennünket, nem hagy nyugodni a gondolat, nem vezet jóra a mozgásszegény életmód. Idősebb korban, mikor már minden mozdulatot jobban megfontolunk, különösen fontos a megfelelő gyakorlatok kiválasztása. A súlyfelesleg ledolgozása nem könnyű dolog, sokkal jobban járunk, ha a megelőzésre fektetünk nagyobb hangsúlyt.
Hatvan év felett igazán nem vágyunk a fokozott erőfeszítést igénylő sportokra, sokkal csábítóbb egy séta a természet lágy ölén. Manapság nem repkednek a mínuszok a téli Magyarországon, de azért érdemes jól felöltözni egy téli sétához. Bár a ruhásszekrény tele lehet, néha úgy érzi az ember, újítana ruhatárán kicsit. Ha pénztárcakímélő megoldást keresünk, érdemes megnézni például a Kik kínálatát. A napi rendszerességgel végzett séta ebben a korban teljes mértékben kielégíti mozgásigényünket és elősegíti a megfelelő mennyiségű leptin termelődését szervezetünkben. A leptin pedig…
A leptint tulajdonképpen csak 1994-ben fedezték fel, azóta kutatják szervezetünkre gyakorolt hatását, élettani szerepét. A leptin rendkívül fontos hormon a táplálékfelvétel és az energiafelhasználás megfelelő szabályozásához. Amikor kevesebb leptin termelődik, az nagyobb étvággyal jár. Táplálékbevitel után nő a leptin szintje, mely az étvágy csökkenését eredményezi, ekkor érezzük a jóllakottságot és befejezzük az étkezést. Tulajdonképpen a leptin szabályozza étkezésünket. Túl magas leptinszint elhízáshoz vezet, mert kialakul a leptinrezisztencia: ekkor nem érzékeljük a telítettséget, nem jelentkezik a leptin étvágycsökkentő hatása.
A megfelelő leptinszint elérésének az egyik legegyszerűbb módja a séta. Naponta kétszer elvégzett körülbelül egy órás séta elegendő mozgás testünk karbantartásához. A sétát úgy tervezzük, hogy kifejezetten kellemes legyen, figyeljünk légzésünkre, ne alakuljon ki zihálás. A megerőltető séta fokozza a vérnyomást és a fokozott terhelés csak energiánkat csökkenti, nem indítja meg a leptinképződést. Rendszeres sétával meg lehet szabadulni az izmok leptinrezisztenciájától.
A séta lelkivilágunkat, idegrendszerünket is egészségesebbé varázsolja. A természet látványa megnyugtat bennünket, eltűnik a lehangoltság, a fáradtságérzet. Ha van lehetőségünk, sétáljunk egy gyönyörű erdőben vagy egy gondozott parkban, merüljünk el a növények csodálatában. Az apró élőlények megfigyelése is szórakoztató időtöltés, egy-egy bogár útjának követése igen sok érdekes gondolatot ébreszthet fel a megfigyelőben. Avagy, sötétedés után is elmehetünk sétálni, a felhőtlen égbolton káprázatos dolgokat láthatunk meg.
Természetesen a séta is kellemesebb jó társaságban, könnyebb eltölteni az időt, ha megoszthatjuk érzéseinket, gondolatainkat valakivel. Sajnos sok idős ember marad az évek múltával egyedül, társ nélkül. A magányosság nagy teher a léleknek, könnyebben kialakulhat a rossz közérzet.
Nem szabad ekkor sem utat engedni a depressziónak, törekedni kell a társas kapcsolatok kialakítására, embere közé kell menni. Amint elhagyjuk lakásunk négy falával határolt életterünket mindig találkozhatunk olyan emberrel, akivel elbeszélgethetünk, esetleg kitalálhatunk közös programot. Felkereshetünk nyugdíjas klubot, turistacsoportot. Sok idős ember szeret ezekhez a csoportokhoz csatlakozva barangolni a természetben, koruknak megfelelő távolságot bejárni.
A mozgás másik hasznos és nem megerőltető formája az úszás vagy víz alatti torna. Természetesen ekkor is fontos a fokozatosság szem előtt tartása, kis távval, enyhe tempóval indítsuk a mozgást, majd erőnlétünknek megfelelően növeljük a terhelést. Víz alatti tornát végezhetünk saját intuíciónk alapján is, érezni fogjuk milyen mozdulatok segítik beszűkült mozgásunk helyreállítását.
A mozgás szükséges egészségünk megőrzéséhez, javításához, ezért még akkor is törekedjünk rá, ha az első lépésekhez nagyobb akaratra és elszántságra van szükségünk.
