110 évvel ezelőtt, 1899 tavaszán jegyezték be az aszpirint a berlini Császári Szabadalmi Hivatalban. A becslések szerint azóta egytrillió tabletta fogyott, napjainkban évente közel 50 ezer tonnányit szedünk be világszerte. Az orvosság karrierje máig töretlen és felívelő, 110 éves pályafutása alatt sok területen bizonyított, az elmúlt évek kutatásai a molekula újabb és újabb indikációit igazolták. A gyógyszer híres rajongói közé tartozott az író Franz Kafka és az énekes Enrico Caruso, aki az időjárás változások miatti fejfájására szedte.
Új lehetőségek az indikációban
Az aszpirin az 1980-as évek közepéig klasszikus pályáját futotta, addig elsősorban fejfájás és láz ellen javallott gyógymód volt, és csak a hetvenes – nyolcvanas években folytatott kutatások eredményei tették a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségek megelőzésének egyik fontos molekulájává az acetilszalicilsavat. Egy 1990-ben, Svédországban lezajlott kutatás szerint például a készítmény 30 százalékkal csökkentette az infarktusos esetek számát, míg az újbóliak előfordulását 15 százalékkal sikerült vele leszorítani.
Az aszpirin jótékony hatása a szívinfarktus megelőzésén túl az agyi infarktus, azaz a stroke megelőzésében is kimutatható. Hazánkban ez ma a 3. vezető haláloki tényező, és a régiónkban egyedülálló és sajnálatos módon a fiatalabbakat is veszélyezteti. Ráadásul a betegség természete folytán minden 10. szélütötte beteg számíthat egy újabb, még erősebb szélütés bekövetkeztére. Ezért volt jelentős a kanadai neurológus professzor, Barnett vizsgálata, amely igazolta a szer hatásosságát ebben a betegségcsoportban is. A kutatásban részt vevők körében az aszpirin 31 százalékkal (a férfiaknál 48 százalékkal) csökkentette a szélütés kockázatát, munkája nyomán a szer világszerte elfogadott gyógyszere lett a stroke-megelőzésnek is.
(De még mielőtt bárki aszpirin-kúrába fogna, feltétlenül keresse fel orvosát és kérje ki véleményét!)
Hatóanyagát már az ókorban is ismerték
Az orvosság azokból az ősi gyógymódokból ered, amelyek szalicilátokat tartalmazó növényekkel kúrálták a betegeket. Hippokratész Kr. e. 400 körül szalicilt tartalmazó fűzfalevelet javasolt a szembetegségekre és a szülési fájdalom enyhítésére. A fűzfakéreg-kivonat lázcsillapító hatásról Edward Stone tiszteletes számolt be először 1763-ban a Royal Society tagjainak. 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner a fűzfafőzetből keserű, sárgás anyagot vont ki, amelyet a fűzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezett el. Egy évvel később Henri Leroux tiszta, kristályos szalicint állított elő. A történet a párizsi Sorbonne-on folytatódott 1838-ban, ahol egy olasz vegyész, Raffaele Piria a szalicint savas főzéssel cukorra és aromás vegyületre bontotta. Ez utóbbit oxidálta, és színtelen, hosszú tűkristályokból álló anyagot, szalicilsavat kapott. Később kiderült, hogy a szalicilsav azonos a tündérfüst (Spirea ulmaria) kivonatából nyert, spireasavnak nevezett anyaggal. Ez a sav azonban marta a száj-nyálkahártyát, ezért Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora megpróbálta módosítani a szerkezetét, amivel acetilszalicilsavat (aszpirint) kapott, de az eljárás olyan nehézkes volt, hogy Gerhardt ekkor még jelentéktelennek minősítette az új vegyületet.
A maró hatású szalicilsav (o-hidroxi-benzoesav) kémiai szerkezetét Hermann Kolbe marburgi professzor állapította meg 1859-ben, s módszert dolgozott ki a sav előállítására is. A növekvő szükséglet kielégítésére Friedrich von Heyden gyárat alapított. De a mellékhatásokban bővelkedő szabad szalicilsavat gyakran okozott gyomorhurutot, vagy hányingert. A mellékhatásokra Felix Hoffmann – egy német cég gyógyszerészeti részlegén dolgozó munkatársa - talált megoldást 1897-ben: előállította az acetilszalicilsavat, amely a szalicilsavhoz képest csekély mellékhatást váltott ki. A humán kísérletek után a szer Aspirin néven került forgalomba, először por formában, majd 1915-től tablettaként. Egyesek szerint a név St. Aspirinusra, a fejfájás ellen védő szentre emlékeztet, de valószínűbb, hogy az acetil és a spireasav szavakból származik.
Egészség-gazdaságossági alapon
Talán a molekula széles spektrumának is köszönhető, hogy április 1-jétől 10 százalékkal emelkedik a gyógyszer vényre kapható formulájának támogatása.
Egy magyar orvosokból, gyógyszerészekből és egészség-gazdaságtani elemzőkből álló team nemrégiben elvégezte el az acetilszalicilsav egészség-gazdaságtani elemzését az atheroszklerotikus betegségek primer prevenciójában.
A meta-analízis a primer prevenciós célú aszpirin-terápia klinikai eredményeit és költségeit vizsgálta arra keresve a választ, hogy a terápiával mekkora költségmegtakarítás várható a jövőben.
A vizsgálat alapján egyértelműen kiderült, hogy az elkerült kardiovaszkuláris halálozások és betegségek költségeit is figyelembe véve, az elsődleges prevenció mint népegészségügyi prioritás magasabb egészség-nyereséget, emellett több százmillió forint költségmegtakarítást hozhat a társadalom és a finanszírozó számára.
A magyar analízis eredménye szerint 44 beteget kell aszpirin prevencióban részesíteni ahhoz, hogy egy akut miokardiális infarktust elkerüljünk. 44 személy esetén, normatív 55 százalékos támogatási kulcsot feltételezve 5 év alatt az aszpirin primer prevenció diszkontált költsége 823 152 forint, míg az infarktus költsége 894 362 forint. Tehát az aszpirin primer prevencióval 71 210 forintot takaríthat meg a finanszírozó 44 betegenként 5 év alatt.
(A kutatást a Herczeg Balázs gyógyszerész-közgazdász, dr. Gerencsér Zsolt orvos-közgazdász, belgyógyász,- onkológus és Rózsa Péter egészségügyi közgazdász alkotta team végezte.)
