Gyermekes és gyermektelen családok körülbelül ugyanolyan fokon elégedettek vagy éppen elégedetlenek az életükkel.
Az előbbi csoportnál a boldogságfok a gyermek megszületése után egy-két évig növekszik aztán visszaáll az eredeti szintre.
Az emberek várakozásai rendszerint magasabbak, sokan úgy gondolják, örökké vidámnak, elégedettnek kell lenniük, ám ha olyanokat vizsgálunk, akik ténylegesen boldogok, úgy gondolják, ez annyira fontos, hogy még nagyobb boldogságra törekednek.
Az ember nem örökös vidámságra, eufóriára született, hanem pozitív beállítódásra. Valahol középen kellene állnunk, hogy örülni tudjunk, ha valami jó történik velünk.
