Sok idős embertől halljuk - akár a családban, akár ismerősök között -, hogy olyan szembetegséggel küzd, mely miatt jelentősen beszűkül a látása. Ilyenkor az éleslátásért felelős terület elváltozik a szemben, éppen a látótér közepén.
Először csak romlik, majd meg is szűnhet a látás. Ha a nagymama, nagypapa vagy a dédi elé tesznek egy fényképet az unokákról, akkor kissé oldalra fordítja a fejét, mert különben nem látja a fotó lényegét. Ugyanezt teszi a valóságban előtte levő dolgokkal, személyekkel is. Igen: kétségbeejtő és nagyon kellemetlen érzés…
Tényleg a korral jár?
Az időskori makula-degeneráció hosszú idő, mire kifejlődik. Felnőttkorban ez a szembetegség a fejlett világban bekövetkező látásvesztések leggyakoribb oka. A macula lutea, vagy magyarul a sárga folt, a szem ideghártyáján található terület, mely fényérzékelő idegvégződésekben gazdag. Ez van a látótér középpontjában, így az ide vetülő képet látjuk élesen. Azonban ahogy idősödik az ember, ezen a területen degeneráció, elváltozás alakulhat ki. Következményeképpen egyre több érzékelő sejt pusztul el, melyek a látásról gondoskodnak.
De vajon elkerülhetetlen az időskori makula-degeneráció kialakulása?
Úgy tűnik, ez a szembetegség összefüggésben van az emelkedett homocysztein (Hcy) szinttel. A megemelkedett Hcy szintet korábban főleg annak kapcsán ismerhettük, hogy ha ez a szint magas, akkor nagyobb a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának valószínűsége. A kérdés az, mitől emelkedik meg a homocysztein szintünk?
Amikor hiányoznak a vitaminok…
A homocysztein szint, ahogy az össz-koleszerin és az LDL („rossz”) koleszterin szintje is, akkor emelkedik meg, amikor a szervezetben anyagcsere elváltozások történnek. Amennyiben a sejtekben nincs elegendő folsav és B12 vitamin, ez igen gyakran oka a homocysztein-szint növekedésének.
Egy bostoni tanulmányban a kutatók 40 éves koruktól követték nyomon 7 esztendőn át 5200 nő állaportának alakulását, randomszerűen két csoportra osztva őket: az egyik csoport B6, B12 vitamint és B9 vitamint (folsavat) kapott, míg a másiknak csak placebót adtak. Abban a csoportban, amelyik részesült vitamin-pótlásban, fele annyi időskori makula-degenerációt észleltek, mint a placebós csoportban.
Egy szintén 7 évig tartó vizsgálat, melyet szív- és érrendszeri betegséggel küzdő (vagy annak fokozott kockázatával élő) középkorú hölgyek körében végeztek, szintén felfedezte, hogy azoknál a nőknél, akik kaptak B6, B9 és B12 vitamint a tanulmány idején, kevésbé alakult ki időskori makula-degeneráció.
A kutatók nem teljesen biztosak abban, hogy a B-vitaminok segítettek távol tartani a betegséget, ám valószínű, hogy azok antioxidáns hatása mérsékelte a homocysztein-szintet – ez pedig a gyulladás markere, mely károsíthatja a szemben levő kis ereket.
Van, amivel javítható a helyzet
Ha tehát a szervezet nem szenved hiányt B6, B9 (folsav) és B12 vitaminban, akkor az AMD kialakulásának esélye a felére csökkenhet. A homocysztein-szintet egyébként rutin laboratóriumi vizsgálat alkalmával meg tudják határozni, többnyire a zsíranyagcsere-vizsgálattal együtt.
Amennyiben az idős emberek rendszeresen hozzájutnak a fenti vitaminokhoz, úgy a bizonyítékok alapján kisebb valószínűséggel kell szembesülniük az időskori makula-degenerációval, látásuk jelentős romlásával vagy elvesztésével.
Sajnos, ez nem egyenlő azzal, hogy maga a kialakult betegség gyógyítható így, de bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a vitaminok visszapótlásával mérséklődik a szem megbetegedésének valószínűsége.
Érdemes a szem egészségét rendszeres ellenőrzéssel követni. Egy szemész már igen korai szakaszában felfedezi a problémát, még a tünetek jelentkezése előtt.
