A bor iránti szeretetünket talán génjeinkben hordozzuk. A szőlőművelésnek, borkészítésnek és fogyasztásnak évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. S nem csupán a főurak, arisztokraták asztalára, hanem a legszegényebbek poharába is mindig került bor - legalább az ünnepekkor. Ahogy a XIX. Században a filoxera járvány, úgy a II. világháború utáni nagyüzemi gazdálkodás sem tudta kipusztítani a szőlőművelés és a bor szeretetét a magyarokból.  Ám a rendszerváltás után elkezdődött új fejezet talán egy kicsit túl gyors fejlődést, kínálati bővülést is hozott. Divatos téma lett a bor az újságok hasábjain, könyvek tucatjai jelentek meg, rádióban, televízióban, interneten folyamatosan hallhatunk, olvashatunk a hazai borászat fejlődéséről, eredményeiről. Országszerte számos - a borhoz kötődő - rendezvényen kóstolhatunk, válogathatunk.

Ez a szédítő kínálat bővülés azonban - azt tapasztalom - sokakat zavarba ejt. A bőség zavarába. Mindenhonnan azt hallják az emberek, igyál bort! A melyiket kérdésre viszont nehezen kap egyértelmű választ. Így azután nagyon sokan egyszerűen az ár alapján döntenek, azt gondolván és hívén a bortörvényről és a jövedéki adóról, hogy ami forgalomba kerül az mind jó minőség. A drágább bor pedig, csak azért kerül többe, hogy a kereskedő és a termelő jól meggazdagodjon. Nosza megveszi hát az olcsót, a pár száz forintosat. S ha utána megfájdul a feje, vagy a gyomra, akkor szidja a magyar bort. Pedig csupán - egyszerű logika alapján -  el kell kezdeni számolni, kalkulálni a költségeket, amibe az a palack bor kerül:

- mennyibe kerül maga az üveg? (annak legalább a kétszeresébe, mint amennyit visszaváltáskor adnak érte)

- mennyibe kerül a címke a palackon (annál sokkal többe, mint amennyiért mondjuk egy névjegyet készítenek ma)

- mennyibe kerül a dugó? (a parafából készített különböző tárgyak olcsó forgácsból készülnek!)

- a dugót borító kapszula majdnem annyiba kerül, mint a címke

- plusz a jövedéki adó, amit minden palack után fizetni kell

Nos ez az öt tétel közepes minőségben számítva legalább 120-150 Ft.

S mennyire marad akkor a borra, ami a palackban van? Hiszen annak is vannak költségei:

- a szőlőt művelni kell: kapálni, metszeni, trágyázni, permetezni, szüretelni (anyag és bér költség)

- szüret után bogyózzák, erjesztik, lefejtik, kezelik, érlelik a bort hónapokig. (Az igazán jó minőségűeket akár évekig is!) Gépek, berendezések, hordók, pincefenntartás, energia, víz és ismét csak emberi munkaerő költségei.

- majd palackba töltik - géppel, vagy kézzel - majd immár palackban tárolják tovább.

Nos akárhogy számoljuk, ez sem "két fillér" még egy palackra vetítetten sem. S akkor a borász még nem keresett rajta egy fillért sem. A kereskedőről nem is beszélve.

Azaz higgyék el a túl olcsó bor - csapda. Annál valami nem stimmel. Vagy nem szőlőből készült, vagy nem gondosan művelt szőlőből, megfelelő technológiával. Vagy már vesztett élvezeti értékéből: mert rosszul tárolták, mert rosszul szállították, vagy már túl öreg. (Mert nem mindegyik fajtánál jó az, ha többéves a bor. Az évjáratok fontosságára egy külön cikkben szeretném majd felhívni a figyelmüket.)

Az ár tehát mindenképpen a bor minőségének fokmérője. Képviseli a benne lévő értéket, mindazt, amit felsoroltunk.

Igaz, az eladási ár nagymértékben függ attól is, hogy hol vásároljuk a bort.

A szupermarketek nagy mennyiségben szerzik be a bort, így kedvezőbb beszerzési árat csikarnak ki maguknak a termelőktől. Ezért ugyanazt a borfajtát lehet, hogy ott olcsóbban (de nem sokkal) meg lehet venni, mint egy borszaküzletben, vinotékában. Ám a szakszerűtlen  - állítva és nem fektetve történő - tárolás ronthat a bor minőségén, pláne ha hosszú hónapokig áll a polcon. Ezért ha valóban gondosan tárolt, jó minőségű bort szeretnének vásárolni, azt legjobb egyenest a pincészettől, vagy borszaküzletben megvenni. Ma már az interneten keresztül is lehet rendelni, pincészettől is, borkereskedőtől is.

Még borász és kereskedő körökben is sok vitát gerjeszt, hol az a bűvös határ, ami alatt nem szabad megvenni egy bort. Van, aki 1000 forintot mond, én azonban ennél kevesebbért is ismerek jó bort. Könnyűek, finomak, zamatosok például a Szőlőskert Rt. borai, melyek már 600 forint körüli áron is kaphatóak. De palackos bort üzletben 300,- forintért nem tanácsos megvenni. De az 1000 forintos tokaji aszú is gyanúsan olcsó.