A konzumidiotizmus ma már jelentős méreteket öl, a tetoválások divatjelenséggé formálódása pedig ennek csak újabb példáját nyújtja. Jelek ide, szimbólumok oda – a vége egy teljes multikulturális zűrzavar. Az embereket ma már nem érdekli mi kerül örökre a testükre, a lényeg, hogy jól mutasson vagy éppen, hogy felhívja a figyelmet bizonyos testrészekre.
Ez a következetlenség azonban könnyen veszélyes is lehet – állítják a keleti miszticizmus egyes követői. Bevallásuk szerint az ördög-, démon- vagy bizonyos sárkánytetoválások komoly kihatással lehetnek viselőjük életére, még ha nem is hisz a gonosz létezésében. De ugyanígy a halottak arcképét is veszélyforrásnak jelölik meg – az ember átveheti az elhunyt személy szokásait, karmáját, vagyis komoly személyiségtorzuláson mehet át. A különböző egzotikus nyelven írt szavak jelentésével pedig szintén kockázatot vállalunk: mint mondják, ezek a szavak nem csak gyakorlatilag vésődnek belénk, belső világunkra is hatással vannak.
Ezért nem árt, ha kicsit utánajárunk egy-egy szimbólum vagy jel eredetének.
A tetoválások ősidők óta valamilyen szakrális, misztikus vagy rituális élménnyel, cselekedettel kapcsolódnak össze, és komoly összefüggésben állnak az ember identitásával is – a kérdés csak az: képes-e valóban komoly befolyásoló erővel bírni? Számos természeti népnél a testrajzokra gyógyszerként vagy páncélként tekintettek, miszerint majd megvédi őket a betegségektől, átkoktól, védelmet nyújt a harcokban – a tetovált testfelületen nem hatol át a dárda. De gyakran éppen az átkot jelentette, bélyegként szolgált viselője testén. Megannyi szimbólumot hoztak létre tehát ilyen-olyan okokból, amelyek – állítólag – ma is őrzik hatalmukat, még ha nem is foglalkozunk vele.
Egy másik oldalt megvizsgálva, a karizmatikus keresztény körökben szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a tetoválások negatív spirituális hatásainak: mikor egy ember bőrére egy szimbólum felkerül, akkor ezzel kiszolgáltatja magát akaratán kívül is az adott jelhez kapcsolódó szellemi hatalomnak. Ezt pedig még a pozitív tartalmat képviselő tetoválások esetében is a Sátánnal hozzák összefüggésbe, vagyis a tetoválásokat szinte teljesen elutasítják. Eszerint a keleti vallások, filozófiák egyes semleges vagy többnyire magához a jóhoz köthető jelképei (pl. a jin és jang, vagyis a taijitu szimbólum) a gonosz erőket képviselik. Ez a keresztény hit radikalitását mutatja: ami természetfeletti nem Istentől van, az a Sátán műve. Mindemellett a bibliai tanítás értelmében a test a Szent Szellem temploma, vagyis valójában nem az ember birtokolja, így azzal úgy kell bánnia, mintha kölcsönbe kapta volna a földi életre.
Mindezek után a kérdés továbbra is fennáll. Hogy a testen hordott szimbólumok valóban kihatással vannak az ember életére, körülményeire, identitására vagy személyiségére, nehezen eldönthető. Egyes online fórumokon kötegben olvashatóak olyan misztikus élmények, melyeket tetoválásokkal hoznak összefüggésbe. Sokan azonban csak abban látják ennek erejét, hogy egyesek túlreprezentálják ezeket a szimbólumokat az életükben: azzá válnak, amiben hisznek.
Bugovics Botond
