Sok nő él olyan párkapcsolatban vagy házasságban, ahol a férfi számára van valami olyan elfoglaltság, ami annyira fontos, hogy a családját és a párját is megelőzi. Ez lehet maga a munkája, vagy a hobbija. (Például a férfi sokat van külföldön, vagy folyton utazik vagy minden hétvégén hegyet mászik.)
Sokan ezt csak sok év együttélés után élik meg problémának, addig elfogadható volt számukra még vonzó is volt, hogy valaki ilyen céltudatos, kitartó. Aztán egy idő után magányosnak érzi magát a másik nélkül, ha jönnek a gyerekek, akkor pedig úgy érzi magára hagyták, az összes teher rá hárul. Ami részben igaz is.
De mit lehet ilyenkor tenni?
Érdemes végig gondolni, mindig így volt-e ez. Mindig is fontos volt a férfinak a munkája vagy a hobbija? Ha ez új jelenség, akkor sokszor egyfajta menekülés a családi felelősség, a gondok a feszültségek elől. Családterápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy ha túl nagy a családi feszültség, akkor ez távolodást eredményez általában a férfiban, az apában. Ennek a megoldása a feszültség csökkentésében a problémák megoldásában van. Amint csökken a feszültség újra visszatalálhat a férfi - állítja Révész Renáta Liliána pszichológus.
Ha viszont már az együttélés, a kapcsolat kezdetétől fogva így volt, akkor bizony, a nő nem mérte fel jól a saját elvárásait, vagy volt egy téves illúziója arról, hogy ez majd megváltozik, vagy azt remélte, hogy ő majd megváltoztatja. Ez mindig csapda helyzet, így ez most sem vált be.
Ekkor bizony nincs más lehetőség, mint alkalmazkodni a helyzethez. A külön töltött időt tartalmakkal megtölteni, a nőnek is új hobbit, elfoglaltságokat, társaságot keresni. A családi terhekhez segítséget bevonni. Az együtt töltött időt pedig intenzíven megélni. Gary Chapman az -Öt szeretetnyelv elnevezésű koncepciójában és az ezen a címen megjelent könyvében írja le részletesen mit is jelent a minőségi közös idő. Ilyenkor az együttlét során a másiknak osztatlan figyelmet kell szentelni (pl.: szemkontaktus) kifejezve ezáltal, hogy csak a társam a fontos most csak rá figyelek. TV-nézés, újságolvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni és ez nem is minőségi idő! Ez inkább az „énidő”, amire szintén mindenkinek szüksége van!
A minőségi idő lehet beszélgetés, ahol érzéseinket, élményeinket osztjuk meg házastársunkkal vagy akár a gyerekekkel. Másik lehetőség a közös tevékenység. Nem az a fontos, hogy mit végzünk, fontosabb, hogy mindkét fél tudatában legyen, közös időtöltésük a szeretet kifejezése.
Az öt szeretet nyelv: az Elismerő szavak, a Minőségi idő, az Ajándékozás, a Szívességek és a Testi érintés. Ezeken a módokon fejezhetjük ki szeretetünket. Minden ember számára mind fontos, de nem egyenlő mértékben. Érdemes végig gondolni a koncepció alapján kinek mi az igazán fontos, ki miben él meg hiányt, hogyan lehet ezen változtatni közösen.
Ha az egyik félben valami megváltozott, ha már kevésbé tudja elviselni a másiktól a távollétet. Ebben persze az a nehéz, ha a másik félnek valóban olyan fontos amit csinál, akkor számára elképzelhetetlen lehet a változtatás, a másfajta családi életvitel.
Ha a kapcsolat elejétől fogva ismerhető volt, hogy számára ilyen fontos ez az elfoglaltság, akkor nyilván nem érti, most miért kérnek tőle változtatást?! Bizony ez a kérdés jogos.
Ha a nő nem jól mérte fel a saját igényeit, hogy ő el tudja-e viselni hosszútávon ezt a felállást, akkor szembe kell ezzel néznie. Megtörténhet, hogy hiába jelzi, hogy már nehezen elviselhető ez számára, a férfi nem tud, vagy nem akar ezen változtatni. Mindenképpen nehéz ez a helyzet, mert ha a férfi, az apa sok időt tölt távol a családtól, akkor az anyának ugyanannyi szabadidő már nem jut, hisz a gyerekeknek szükségük van rá, mint jelenlévő szülőre. Ez önmagában jelenthet egy egyensúlyhiányos élményt az anya számára - írja a szakértő a pszichológus.hu-n megjelent cikkében.
Ilyenkor is két lehetőség van. Megpróbál alkalmazkodni a most már felismert helyzethez. Ha pedig ez elviselhetetlen, akkor megszakíthatja a viszonyt. Természetesen a válás előtt még érdemes energiát fektetni a megoldás keresésébe. Akár pár vagy családterápiás folyamatba is kezdeni.
Az, hogy mennyire tudunk hatással lenni egy másik emberre, nem csak rajtunk múlik. Leginkább azon, hogy a másik fél akar- e változni a hatásunkra, kérésünkre.
A házasság közös akaraton alapuló együttélés, ahol a felek igényeiket egyeztetik egymással. Az erős érzelmi, testi kötelék mellett fontos a kölcsönös szabadság és bizalom is! Azonban az elvek, az elvárások és az életvitel egyeztetése adja a biztonságos alapot a boldog együttéléshez. Fontos alapvető szempont, hogy nem megváltoztatni, hanem elfogadni kell a másikat.
Az intim, harmonikus családi élethez sok beszélgetés, közös élmények programok kellenek mind a gyerekekkel, mind a párnak kettesben. A gyerekekkel is hasonló a helyzet, nagy a hangsúly a külön programokon, mind az anyával, mind az apával és együtt is! Ha a gyerekek túl keveset kapnak az apjukból, akkor kevésbé szeretettnek érzik magukat. Itt is a minőségi idő a megoldás, az odaadó teljes figyelem, még ha ez korlátozott is. A gyerekek akkor élik meg rosszul az apa hobbiját, elfoglaltságait, ha az anyjuktól ezt látják. Ha be lehet bevonni mind az anyát, mind a gyerekeket az apa hobbijába, akkor létre is jön a minőségi közös idő!
Ha megvan a szeretet kifejezése és az összetartozás élménye, akkor biztonságos és kiegyensúlyozott lesz a gyerekek és a szülők élete is.
