A szívöntő valójában magában hordozza mind a négy elem, a víz, a tűz, a föld és a levegő sajátosságait. Arról lehet megismerni a szívöntő szülöttjét, hogy egyszerre nyugodt és érzelmes, ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint reális és könnyed. Mint a mesékben. Legfőbb tulajdonsága, hogy minden pillanatában tudatos.
Ez annyit jelent, hogy a szívével lát. Korunk hőse, bár kevesen ismerik el. Sőt. Látszólagos sebezhetősége miatt iskolában, családi radiátor mellett általában másra terelik a figyelmet, ha szóba kerül. A szívöntő - miként neve is mutatja - képes rá, hogy leplezetlenül, tisztán és erőszakmentesen megnyilvánítsa érzelmeit. Ha fáj valami, azt, ha örül azt, ha dühös, ha szeret, ha aggódik, ha féltékeny, ha sértődött. Természetesen tud sírni és nevetni - szintén szívből.
A szívöntő azért jelent meg a Földön, hogy ellensúlyozza azt a rengeteg rációt, megfontolást, józan észt, értelmet és metsző gondolatot, amelyet az emberiség az elmúlt - halak - korszakban kitermelt magából. Ez a párezer év az ösztönök-érzelmek-vágyak elnyomásának sikertörténete volt.
És valóban sikerült magunkat abba a tévhitbe ringatni, hogy az Ember csak deréktól, de ha lehet még inkább nyaktól, fölfelé létezik. Azt képzeltük, hogy az értelem harcosaiként képesek vagyunk uralni egész életünket. S félresöpörtünk egy alapvető törvényt, tudást: hogy a látható gyökerei a láthatatlanból indulnak ki.
Ez a sikertörténet ugyan sok látványos eredményt hozott, a felhőkarcolótól, az űrhajón át az atomreaktorokig, de az embert magát belül nem szabadította fel. Sőt, amit elért, az most fenyegetőn néz rá: a víz, a tűz, a föld és a levegő erői, energiái mintha megelégelték volna a csínytevést.
Az elemek lázadása napirenden van. És mi neurotikus tekintettel szemléljük a láthatárt, még meddig és mennyi hó zuhan ránk márciusban, még hányféle kór, ragály fenyegeti mindennapi életünket, még hányféle politikai petárdától rezzenünk össze a választásokig. És tán fel sem merül bennünk, hogy az igazi választás nem ez lenne. Hanem az, hogy tán az utolsó pillanatban képesek vagyunk-e felfogni a négy elem üzenetét, vagy sem.
Ezért jelent meg közöttünk a Szívöntő. A hírnök, hogy elmondja, megmutassa, van másik út. Ha képesek lennénk azt a tömérdek fájdalmat, és örömet kifejezi, amit életünk során megélünk, tán nem lenne árvíz, nem lenne szakadó hó, és sarki jégolvadás.
Mert a Nagy Egész harmóniára törekszik. Ez a természete. S ha nem jönnek a könnyek, akkor máshonnan egészül ki a rendszer. Ha képesek lennénk a szívünkkel látni, akkor nem sebeznénk magunkat és másokat nap nap után. És persze természeti-társadalmi környezetünket sem.
Aki látott már baromfigyárat, vágóhidat, műtrágyakeveréket, olajkitermelést, erdőirtást, aki tudja, miként működik a légkondicionálás, aki beszélgetett már szupermarketben dolgozóval, vagy értékesítési menedzserrel, aki ismeri a gyógyszereladási statisztikákat, aki tudja, hogy a hamburger és a Cola miből készül, aki sétált már csúcsforgalomban, vagy állt-ült sorban postán vagy orvosi rendelőben, akit söpört már el rádióból-tv-ből reklámáradat, az tudja, miről beszélek.
A szívöntőnek nincs hát könnyű dolga. Egyszerre kell kintre és bentre figyelnie. Mindaz, amit ezerévek során lefojtottunk, mint a víz alá nyomott labda, most a felszínre tör. Ellenállhatatlanul. Ezért pusztító és zavaros most az élet. A kint.
Ezért marad egyetlen eszköz, egyetlen út az egyensúly megteremtésére: a szeretet. Amely nem vádol, nincsenek feltételei és elfogad olyannak, amilyen vagy. A szívöntő mindannyiunkban ott él, csak gyenge még. Figyeljünk csak: nyugodt és érzelmes, ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint reális és könnyed. Ha találkozunk vele - magunkban vagy másokban - meg fog dobbanni valami a mellkasunkban.
Leginkább a nőre hasonlít.
R.G.
