A legutóbbi hírek szerint több száz baromfiban mutatták ki a H5N1-es altípusát a madárinfluenza vírusnak Balin, Indonéziában. Egyelőre azzal nyugtatták a kedélyeket, hogy nincs arra utaló jel, hogy a vírus emberre átterjedt volna.
Mégis, kell aggódnunk? Van valami előrelépés a kutatásokban?
Beugrik, hogy valamit mintha rebesgettek volna a televízióban mostanság is. Igen, nem túl bonyodalommentes az akció, vita bontakozott ki: Magyar Tudományos Akadémia etikailag kérdőjelezte meg még szeptemberben, hogy szabad-e gyerekeken kísérletezni az oltóanyaggal. A klinikai tesztelését felügyelő Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója nem tudott mit kezdeni az aggályokkal, hiszen még az influenza elleni vakcinákat is mindig kell tesztelni gyerekeken, mielőtt forgalomba kerül.
Van idő ilyenekről vitázni?
Közben nem csitul a vírus intenzitása. Amikor a minap arra a hírre bukkantam, hogy Belső-Mongóliában is felütötte újabban a fejét a madárinfluenza emberre is veszélyes vírusa.
Újra félve kérjem a gyrosomat csirkehúsból?
A válasz talán igen. Pláne, hogy a madárinfluenzáról újabb rettenetes tényeket közlő kutatások láttak napvilágot. Amerikaiak a spanyolnáthát vizsgálták kutatásaikban, melyről kiderült, szélsőséges immunreakciókat váltott ki az emberi szervezetből, melynek hatására saját sejtjeinek pusztításába kezdett! Ami pedig a legmegdöbbentőbb: a tudósok feltételezése szerint a H5N1-ről sem kizárható, hogy képes hasonlókat előidézni. Amikor éppen kezdtünk megnyugodni.
A Nature Magazinban publikált kutatás olvastán elhűltem: a szervezetünk egy ilyen méretű vírus támadását képes túlreagálni, s pont ez okozza az ember vesztét, mert mégsem képes felvenni vele a harcot. Ez okozta 50 millió ember halálát is az 1918-as járvány alkalmával is.
Egyelőre még csak rágcsálókon tesztelték a spanyolnátha újraalkotott vírusát, s abból próbálják megfejteni a hasonló kaliberű vírusok titkát. Az egereken végzett kísérlet azt mutatta, hogy immunrendszerük küzdött ugyan a vírussal szemben, de a reakció néhány nap után nemhogy csökkent, hanem az állatuk haláláig ugyanolyan intenzitással küzdött.
A kutatás segítségére lehet a tudósoknak, hogy ezután célzott ellenszereket gyártsanak, főként a madárinfluenza ellen.
Alig várom, hogy kézzel fogható eredményeket mutassanak fel. Ezer csirke és kacsa esett áldozatul a múlt héten is. Ha belegondolok, hogy azokat is elpusztították, elégették, élve ledarálták, megszólal bennem valami félelem és aggodalom.
Meddig megy ez még? Az állatokat öljük, jobb esetben nincs (sok) emberi áldozat. A vírus pedig kiszámíthatatlan. És egyelőre az immunrendszerünk védtelen vele szemben. Az óra ketyeg.
A szerző a http://news.bbc.co.uk/2/hi/health/5385894.stm internetes oldal adatait közölte.
