hangulati nyomottság
A depresszió egyik vezető tünete a hangulati nyomottság és a pesszimista gondolatok a reménytelenség- és kilátástalanság érzésével kísérve. Erre utaló példákat a végtelenségig sorolhatnánk költeményeiből, írásaiból, levelezéséből. Tudjuk, hogy élete boldogtalan volt, s így lett a "kiapadhatatlan szomorúságok legtisztább hangú költője". A szegedi idegklinikára való felvételekor állapotát reménytelennek látta. Korábban remélte a gyógyulást, de a bizodalma elmúlt.
szorongás
A szorongás ok nélküli félelmet jelöl. Juhász tele van fájdalmas szorongásokkal is és valós félelmekkel is. Egyenesen szívtáji félelemérzetekkel telített kedélyállapota. Attól fél, hogy "én"-jét elveszíti. Félelmének gyöke az az érzés, hogy "szellemi felépítménye" megszűnik, s utána csak vegetatív lét vár rá. Szorongásai lírájában is termékennyé váltak.
"Félek. Nem a kísértetektől,
Mert kísértetek nincsenek!
Félek. A jövendő rémektől
Lelkem beteg!
Magamtól kell remegnem egyre,
Futnék, de merre, hová térjek?
Az örvény zúg minden eremben,
Tőlem ki véd meg?"
(Örvény, 1907))
önvádlás
Önvádlások gyötrik. Saját magát okolja betegségéért. Egészen a váci noviciátus elhagyásáig megy vissza az okkeresésben. Attól fél, hogy elkárhozik emiatt.
halálfélelem
A halált megváltásnak tekintené, de a megsemmisülés, énjének megszűnése igen fájdalmas érzéseket kelt benne. Nem tud gondolkodni, elveszti tájékozó képességét, az agyát valami szorítja, sötétnek érzi maga körül a világot, úgy érzi, hogy megsemmisül.
betegségtől való félelem
A paralízis tüneteit véli fölfedezni magán, illetve az apjától örökölt elmebetegségtől retteg. "Fóbiái voltak. Kényszerképzetek súlyosbodtak rá, sohasem tudott tőlük megszabadulni. Évekkel előbb gyötrődött, hogy el fogja veszíteni állását. Azt hitte, édesanyját inficiálta (megfertőzi) ha hozzáért. Agytumortól félt, mélységiszony kínozta."
fejfájás
A szomatikus tünetek közül ki kell emelni a fejfájását. Honnét is ered ez? 1904 őszén a politikai küzdelmek résztvevője lett. November 26-án nagy választójogi tüntetés volt a fővárosban, s részt vett benne az egyetemi ifjúság is. Juhász épp Babitscsal mit sem sejtve jött le az egyetem lépcsőjén, amikor az épületbe behatolt rendőrök egyike kardjával rásújtott. Fején és jobb kezén megsebesült: sebeit a Dollinger-klinikán varrták össze, s néhány napig ott ápolták. Nem tudjuk bizonyosan, hogy van-e összefüggés a fejét ért ütés és az ettől kezdve következő kínzó fejfájása között. Levelezésében ettől kezdve találunk utalásokat fejfájására.
Kedélybetegségének, amely időszakosan vissza-visszatért, és egész életét megkeserítette, állandó velejárója lett a sajátságos agynyomás, amelyet az orvostudomány az agyi vérellátás zavaraival is magyaráz.
Költészetében is vissza-visszatérő motívum lett:
"Ismeritek az érckarmú lidércet?
Agyunkba markol, és mi futni tudnánk,
De megkövült kín szörnyű árnya hull ránk,
S fölöttünk csattog keselyűd, vad Élet!"
(Új szonettek, 1906)
Levelezésében is folyamatosan visszatér élete állandósult problémájára: "Zúg és fáj a fejem, az agyam, szakadatlanul, hosszú hónapok óta. Nem használ ellene semmi, három orvos hiába próbál csak enyhíteni is rajta. Az életem kárhozat, szerető szívektől körülvéve. De így csak még keservesebb. Mit tegyek, mit tegyek, töprengek, és kínlódom naphosszat, tehetetlenül, és zúg és fáj a fejem szüntelen."
"Szakadatlan fejfájás és fejnyomás biz ez és kétségbeejtő. Orvosaim tehetetlenül állnak vele szemben. Sem Immun Körper, sem Salvarsan nem használt semmit. A fájdalom és a nyomás egyre intenzívebb, egyre gyötrelmesebb, és már éjjel se igen hagy pihennem. A legnagyobb erőfeszítésembe kerül türelmes elviselése a rettentő sorsnak, amely tönkreteszi az életemet."
alvászavar
Állandón visszatérő panasza az álmatlanság. Ez oly módon gyötri, hogy csak altatóval tud aludni. Álmában úgy érzi, hogy öntudata teljesen megszűnik., s egy Nirvana-szerű állapot következik be. Álomtevékenysége során abszolút kicsinek érzi magát, s a teljes megszűnés ténye fenyegeti. Vannak kellemes álmai is, ilyenkor fiatal és egészséges. Orvosainak arról panaszkodik, hogy éjjel egy és kettő óra között felébred, s ekkor valami rettenetes kellemetlen érzése van. Az orvostudományból tudjuk, hogy az endogén depresszió típusos tünete a hajnali, akár 2 óra körüli ébredés.
mániákusság
Váci noviciátusának idejében (1899-1900) kényszergondolatok és -cselekvések kínozták: pl. ötször-hatszor megnézte az ajtót, hogy jól becsukta-e. Egyetemista korában, 1903 tavaszán, nyarán has- és mellhártyagyulladása volt. Utána nagyon ideges volt. Az vált rögeszméjévé, hogy elveszíti az indexét, állandóan szekrényét nézegette, melyben elzárta. A klinikára való bekerülésekor csak saját állapota foglalkoztatja, más nem érdekli. Érzi szellemi életének folytonos hanyatlását, a feledékenységet. Szerinte mindenki okosabb, intelligensebb a társaságában, mint ő. Jelen állapotáért a múltját okolja, alkoholizált, éjszakázott.
