Az érzelmek arckifejezésével kapcsolatos korábbi vizsgálatok nem tudtak egyetértésre jutni abban, hányféle különálló érzelem is tükröződhet a mimikában, Darwin 8-at határozott meg. Sok kísérlet folyt ezzel kapcsolatban főleg, hogy az emberek megtudják e mondani egy másikról milyen érzelmet ábrázol az arca. Ennek eredménye az lett, hogy míg csak képeket mutattak nekik kevésbé sikeresen tudták maghatározni a mimika jelentését; akkor tudták biztosan megállapítani, amikor filmet vetítettek nekik, amin nemcsak maga az ember hanem az interakció is látszódott ami az érzelmet kiváltotta. Kétségtelen, hogy vannak biológiai meghatározott érzelemkifejezési mimikák, amelyek kultúrától függetlenek, és az emberiség minden tagjában megfigyelhetők. A biológiailag meghatározott mimika azonban a különböző kulturális hatások nyomán lényegesen változik, azért eltérő kultúrák esetében a felismerés nem könnyű. Kultúrától függően.
Ezenkívül azonban van a hangnak és a beszéd egyes formai sajátosságainak érzelmet, viszonyulást kifejező funkciója is. A hang elég jól tükrözi a belső feszültséget, és az izgalmat. Például ha valaki izgul, remek a hangja, vagy ha valaki jobb színben akarja feltüntetni magát akkor magasabb hangon beszél.
A gesztusok közé a fej és a kezek, karok mozgását sorolják. A mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos jelzés, más részük öntudatlan. Van azonban egy sor gesztus, amely a tudatosság alacsony fokán áll. Ezek egy része paralingvisztikai funkciót tölt be. A beszédet kísérő gesztikuláció a legjellegzetesebb paralingvisztikai megnyilvánulás. Különböző kultúrákban, nyelvekben a gesztikuláció használata egészen eltérő. Vannak nyelvek, amelyeket alig kísér gesztus, más nyelvek elképzelhetetlenek a széles gesztikuláció nélkül, amelyek álló helyzetben szinte táncszerűvé válnak. Jellegzetesek például az olaszok paralingvális gesztusai.
A posztruális kommunikáció viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző helyzetekben meghatározott testtartás kívánatos, vagy kötelező. Ülő helyzetben a lábak mozgása, a súlypont valamelyik oldalra való helyezése, az előre-vagy hátrahajlás lehet kommunikációs értékű. A testtartásban számos érdekes szabályszerűséget figyeltek meg, például az egymással szoros kapcsolatban levő emberek beszélgetés közben akaratlanul és öntudatlanul átveszik egymás testtartását.
Ezen kívül pedig megfigyelték, hogy a beszélgető partnerek közötti térköz az egymáshoz való viszonyokat is kommunikálja. Ennek az elméletnek E. T. Hall a kidolgozója, tőle ered az elnevezés a proxemika.
Tehát bármit is csinálunk, folyamatosan kommunikálunk. A nem verbális kommunikációt állandóan használjuk.
