Az ember számos szinten betegedhet meg: betegség mutatkozhat a munkában, a társas kapcsolatokban, az anyagi helyzetben, az érzelmek területén, s végül a test is beteggé válhat. Sokan játsszák a szerepeiket, elfojtják a szervezet jelzéseit, s nem akarnak tudomást venni a bajokról.
Betegség alakulhat ki, ha
- abban a hitben élünk, hogy hibát követtünk el, és ezért elítéljük magunkat
- ha nem úgy élünk, ahogy kellene, ha szembeszállunk természetszerű lényünkkel
- ha állandó diszharmónia van bennünk, ha más szerepet játszunk, mint amit az igazi énünk diktál
- ha hadakozunk valamivel
- ha állandó hiányérzetünk van
- ha bűnben élünk
- ha nem szeretünk
- ha nem vagyunk elégedettek
- ha másképpen élünk, mint ahogy tulajdonképpen akarunk
- ha nem élünk, vagyis ha nem engedjük, hogy az élet szabadon áramolhasson bennünk
- ha tisztázatlan ügyeink vannak
- ha nem vagyunk könnyedek és elevenek, mert valami nyomaszt
- ha a külvilág elvárásainak akarunk megfelelni
- ha a feladatainkat nem oldjuk meg
- ha nem élünk békében önmagunkkal
- ha nem vagyunk szabadok, nem az elképzeléseink szerint élünk
- ha nem itt és most élünk
(Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged könyve nyomán)
Vessük le hát az álarcot, legyünk szabadok, legyünk önmagunk, tudatosan tervezzük meg az életünket, s ezzel egészségünknek és sorsunknak teljesen új irányt adhatunk.
A tegnap halott, a holnap még meg sem született, a jelenben élünk! S fontos, hogy éljünk, szabadon, tisztán, őszintén, belsőnkkel, környezetünkkel összhangban, egészségesen és boldogan. Ha valamit nem csinálunk jól, akkor problémák lesznek, s ha a bajokat nem észleljük, nem oldjuk meg, akkor beteggé válhatunk. Mindenkinek ott van a kezében a döntés, tessék élni ezzel a lehetőséggel!
P.E.
