Az ember számos szinten betegedhet meg: betegség mutatkozhat a munkában, a társas kapcsolatokban, az anyagi helyzetben, az érzelmek területén, s végül a test is beteggé válhat. Sokan játsszák a szerepeiket, elfojtják a szervezet jelzéseit, s nem akarnak tudomást venni a bajokról.

Betegség alakulhat ki, ha

 -   abban a hitben élünk, hogy hibát követtünk el, és ezért elítéljük magunkat

-  ha nem úgy élünk, ahogy kellene, ha szembeszállunk természetszerű lényünkkel

-  ha állandó diszharmónia van bennünk, ha más szerepet játszunk, mint amit az igazi énünk diktál

-   ha hadakozunk valamivel

-         ha állandó hiányérzetünk van

-         ha bűnben élünk

-         ha nem szeretünk

-         ha nem vagyunk elégedettek

-         ha másképpen élünk, mint ahogy tulajdonképpen akarunk

-         ha nem élünk, vagyis ha nem engedjük, hogy az élet szabadon áramolhasson bennünk

-         ha tisztázatlan ügyeink vannak

-         ha nem vagyunk könnyedek és elevenek, mert valami nyomaszt

-         ha a külvilág elvárásainak akarunk megfelelni

-         ha a feladatainkat nem oldjuk meg

-         ha nem élünk békében önmagunkkal

-         ha nem vagyunk szabadok, nem az elképzeléseink szerint élünk

-         ha nem itt és most élünk

     (Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged könyve nyomán)

Vessük le hát az álarcot, legyünk szabadok, legyünk önmagunk, tudatosan tervezzük meg az életünket, s ezzel egészségünknek és sorsunknak teljesen új irányt adhatunk.

A tegnap halott, a holnap még meg sem született, a jelenben élünk! S fontos, hogy éljünk, szabadon, tisztán, őszintén, belsőnkkel, környezetünkkel összhangban, egészségesen és boldogan. Ha valamit nem csinálunk jól, akkor problémák lesznek, s ha a bajokat nem észleljük, nem oldjuk meg, akkor beteggé válhatunk. Mindenkinek ott van a kezében a döntés, tessék élni ezzel a lehetőséggel!

P.E.