A világ több részén emberek tízmilliói éheznek, másutt ugyancsak tízmilliók rendre túleszik magukat, folyamatosan gyarapítva kilóikat. A túlsúly ma a világ legelterjedtebb és legnagyobb költséggel kezelhető krónikus betegsége. A magyar népesség is szenved ettől. Mintegy 60 százalékunk túlsúlyos, több százezren közülük nem egyszerűen túlsúlyosak, hanem súlyos betegek, hiszen ezzel a betegséggel a kór, illetve a súly növekedésével egy időben szinte törvényszerűen megjelenik a magas vérnyomás és a cukorbetegség.

A statisztikák szerint az Egyesült Államokban, ha sürgősen nem tesznek ellene valamit, a felnőtt lakosság 100 százaléka kövér lesz és 15 év múlva pedig mindenki cukorbeteg. Ez ellen azért kell küzdeni, mert a jóléti társadalmakban a nemzeti költségvetésnek már most nagyobb százalékát fordítják a kóros kövérség következményes betegségeinek gyógyítására, mint amit például az ér-, szív-, vagy a daganatos betegségekre költenek. A szív-, és érrendszeri, a mozgás-, és a légzőszervi megbetegedések szinte mindegyikének, sőt valószínűleg a rákbetegségnek is melegágya a kövérség.

De mit is jelent a kóros kövérség? Kóros kövérségről a 40-es test tömegindex fölött beszélünk, amit úgy kapunk meg, ha a test súlyát elosztjuk a testmagasság négyzetével. Tehát ha 40-es test tömegindexe van valakinek, akkor az azt jelenti, hogy például egy 170 centi magasságú ember 115-120 kiló, egy 180 centis pedig megközelíti a 130 kilót. Ők számítanak kórosan kövérnek.

 Hogyan tud egyáltalán valaki 140-170 kilóra meghízni? Egyszerű a válasz: szorgalmas evéssel. A kórosan kövér embereknek mindössze két százalékánál mutathatók ki hormonális okok, és maximum 30 százalékuknál beszélhetünk örökletes tényezőkről. A többieket táplálkozási szokásaik és a mozgáshiány juttatja ebbe az állapotba.

Egy emberről a leggondosabban megtervezett gyógyszeres kezeléssel, pszichoterápiával, mozgással sem lehet tartósan 10-15 kilónál többet lefaragni. Akinél már semmilyen diéta és gyógyszeres kezelés sem segít, ott jöhet szóba a hetvenes évektől ismeretes műtéti eljárások leghatékonyabbika, a gyomorgyűrű beültetése.

Ezzel az állítható méretű kis gyűrűvel, amelyet ún. laparoszkópos, azaz nem vágó, hanem szúró technikával juttatnak be a páciens hasába, két részre osztják a gyomrot: a gyomorgyűrű fölötti kisebb, a gyomorgyűrű alatt nagyobb részre. Gyakorlatilag egy nadrágszíjat tesznek fel a gyomorra, a nyelőcső alatt körülbelül 5-6 centiméterre és így a fölötte képezett pici, ökölnyi gyomorba, az aktív részbe egyszerre nagyon kevés étel, kb. csak egy pohárnyi étel fér be, így a beteg képtelen egyszerre többet megenni, azt is csak úgy, ha alaposan megrágja az ételt, különben az irritálja a mini-gyomrot. A műtét altatásban történik, és gyors felépüléssel jár. Egy hét múlva akár nehezebb fizikai munkát is végezhet a beteg.

A gyűrű 10 évig maradhat bent, nem okoz semmilyen problémát.  A későbbiekben az orvos a kívánt fogyás ütemének megfelelően akár többször is állíthatja, szűkítheti vagy tágíthatja.

A szerzett cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenvedőknél, tehát azoknál, akik nem örökölték ezeket a betegségeket, a súlycsökkenés során a cukorbetegség akár el is tűnhet, ami magával hozhatja, hogy a vérnyomás is visszaállhat a normális értékre.

Ezzel a műtéttel el lehet juttatni ezeket az embereket arra a küszöbre, ahol már önmaguk is tudnak valamit segíteni magukon és azt a sikerélményt is megérik, hogy már nincsenek kizárva a társadalomból. Ugyanis egy 180 kilós ember nem tud elmenni moziba, nem tud egy normál méretű autóba beülni, nem tud a vonatra felszállni, depresszióssá válik és a depresszióját fogja "elenni" a továbbiakban.

Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy ez a beavatkozás kizárólag a 18-60 év közötti, kórosan kövér betegeknél végezhető el.