A klór mérgező hatásával mindig is tisztában voltak a szakemberek, de 1974. óta azt is tudják, hogy a klór a vízben kis mennyiségben mindig jelenlévő szerves anyagokkal rendkívül mérgező, rákkeltő, mutagén vegyületeket hoz létre.
Hogy mik ezek a vízben állandóan jelenlévő szerves anyagok? A válasz meglepően egyszerű: kis mennyiségű izzadtság, hám, haj, vizelet, menstruációs vér, kozmetikumok. A vízben fertőtlenítés céljából bejuttatott, már magában is mérgező klór ezekkel az anyagokkal reagálva alakul még veszélyesebb mérgekké.
A klórozás során képződött vegyületek, mint a nátrium-hypoklorid, klóramin, diklóramin, nitrogén-triklorid, kloroform és valószínűleg még számos más nem vizsgált vegyület rákkeltő hatású, mutagén. A klór és néhány ivóvízben fellelt vegyülete olyannyira agresszív anyagok, amelyek képesek az emberi sejtek örökítőanyagaihoz (DNS, RNS) közvetlenül is kapcsolódva mutációkat előidézni.
Az eredmény a nyelőcső-, végbél-, tüdő-, gégerák, a Hodkins-kór, szívbetegségek kialakulásának megnövekedett kockázata. A Harvard Egyetem kutatói szerint a klórozott vizet ivóknak átlagosan 20-30%-kal nagyobb az esélyük húgy- hólyag-, vagy végbélrákra, mint azoknak, akik más fertőtlenítőszerrel kezelt vizet isznak. Kiemelten veszélyeztetettek azok, akiket munkájuk, főleg zárt térben, a klórozott vízhez köt (uszodákban dolgozók, takarítónők, stb.).
Néhány évvel ezelőtt azonban úgy gondolták, hogy valós veszélynek csak a túlzottan klórozott víz ivása során vagyunk kitéve (így ha ivás előtt hagyjuk a fölös klórgázt a vízből eltávozni, magyarán megvárjuk, míg a fehéres klórszagú folyadék "víztisztává" válik, akkor nem fenyeget semmilyen veszély). A szakemberekkel együtt azonban már az olvasó is tudja, hogy az ivó- és uszodavízben maradó klórszármazékok igen veszélyes mérgek.
A klór azonban nemcsak víz ivásakor jelent veszélyt. Ma már tudjuk, hogy az igazán veszélyes hatást fürdéskor és főképp a tusoláskor (mivel ilyenkor sokkal nagyobb felületen tud a légtérbe kerülni), a bőrön keresztül felszívódó, illetve belélegzett klór és közvetlen származékai okozzák. A Pittsburgh-i Egyetem kutatói szerint zuhanyzás közben százszor inkább mérgeződünk, mint a klórozott víz ivása után. Ráadásul a klór és vegyületei nemcsak tusolás közben közvetlenül, de a lakás többi szobájában szétterjedve közvetetten is veszélyeztetik az ott élők egészségét.
Ugyanezen okok miatt megfontolandó a klórozott uszodavizekben való fürdőzés is, vagy olyan zárt térben való munka, ahol a klórozott víz nagyobb mennyiségben, szabad felülettel található.
A Magyar Ivóvíz Szabvány az ivóvizekben megengedett legmagasabb aktív (szabad) klór szintre nézve előírja: "a fogyasztóhoz jutó víz aktív klór - koncentrációja az a legkisebb érték legyen, amelyet a hatásos fertőtlenítés és az újraszennyeződés megelőzése érdekében feltétlenül tartani kell". Ez a rendelkezés látszólag figyelembe veszi a klór veszélyes mivoltát, azonban rendkívül tág lehetőséget ad az értelmezésre.
Talán kevesen tudják, hogy a nyári nagy melegben a gyorsabban szaporodó károkozók ellen több klór bevetésével küzdenek, ezért a víz az egészségügyi szabványoknál akár 30 %-kal magasabb klórtartalmúvá is válhat. Az eredmény: kórokozóktól többé-kevésbé mentes, mégis nagyon veszélyes "ivóvíz". (S ha nem is haladja meg a szabad klórszint a megengedett határt, a kevés méreg is méreg.)
Mi a megoldás?
Lehetőleg minél kevesebb, ún. ivóvíz fogyasztása. A tusolás helyett részesítsük előnyben a fürdést. Még fürdés után is szellőztessük ki nem csak a fürdőszobát, hanem az egész lakást is.
Mindezeket a tanácsokat átgondolva az olvasó is láthatja, hogy ha így akarunk javulást elérni, az csupán a baj tüneti kezelése volna. Valójában a vízfertőtlenítés módszerét kell megváltoztatnunk.
A döntéshozóknak tudniuk kell, de az újságot olvasó polgár számára is világossá vált, hogy olyan megelőzhető veszélyekkel állunk szemben, melyek kivédésére képesek vagyunk megoldást találni, s így a felelősség is minket terhel családunk és magunk egészségesebb életkörülményei megteremtéséért.
A megoldás egy, a klórozás fertőtlenítő hatásának erényeit felmutató, de mérgező melléktermékek nélküli technológia kiválasztása és alkalmazása.
Forrás: Visnyovszky Tamás - (Ökológiai Intézet Miskolc)
