Az állatok magatartáskészletének ugyancsak természetes eleme az agresszivitás. A számukra fontos erőforrások korlátozottak, s ez versenyhelyzetet teremt, ahol az érvényesülés egyik fontos eszköze az agresszió. Kórosnak tekinthető agresszió spontán módon túlságosan ritkán jelentkezik az állatvilágban ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen, bár meglétét néhány esettanulmány bizonyítja.
Ezzel szemben a természetes agresszió laboratóriumban könnyen "előállítható" és tanulmányozható, ezért igen gazdag az irodalma. Naivitás azt hinni, hogy a kóros agressziónak egyetlen formája van, és az egyetlen okra vezethető vissza. A természetes agresszivitás összetett idegrendszeri szabályozás alatt áll, ugyanakkor a hormonok is beleszólnak kialakulásába.
Embernél az egyik ilyen "hiba" a stressz-hormonok termelésében keresendő: bizonyos pszichikailag rendellenes, agresszív páciensek vére - némileg meglepően - krónikusan kevés stressz-hormont tartalmaz. Hogy az ember esetében ennek van-e köze az agresszivitáshoz, egyelőre megválaszolatlan kérdés.
