Betöltötték a whiskeyfogyasztók álomállását! A munkát véletlen folytán szerezte meg egy különleges kacsacsapat Amerikában, s bár a tagok évről évre cserélődnek, hathatós munkájuknak köszönhetően a jól megszokott színvonal nem változik. A tennessee-i szárnyasok néhány szerencsés példánya ugyanis amellett, hogy egy híres lepárló környékét nevezheti otthonának, Jack bácsi whiskeyjének legfőbb alapanyagaiból is nap mint nap kedvére falatozhat. (Ez a kacsa nem ilyen szerencsés, de mennyei!)
„A világ legszerencsésebb kacsái” – így hívják az amerikaiak kedvenc whiskeyje főzdéjének területén tanyázó szárnyasokat a helybeliek. A szokatlan történet 80 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az állam területén található The Peabody Memphis nevű hotel igazgatója eldöntötte, hogy megvicceli vendégeit. A tréfás kedvű direktor, hatalmas felbolydulást remélve, a fogadó előterébe terelt néhány kacsát, amelyek a várakozásokkal ellentétben meglepően pozitív fogadtatásban részesültek. Azóta a hotel „nagyköveteiként” számon tartott vadkacsák Tennessee híres lepárlóüzeménél is tanyát vertek, így kisvártatva a legendás ital minőségellenőreivé váltak. A jelenlegi whiskeymester, Jeff Arnettegyáltalán nem csodálkozik, hogy a lepárlóüzem mindennapjaihoz már hosszú évtizedek óta a kacsák is hozzátartoznak, hiszen a főzde területe valóságos kacsamennyország, ahol tilos a vadászat, és az ellátás is kifogástalan.
„Ők a világ legjobban gondozott kacsái. Ugyanazt a gabonát és forrásvizet adjuk nekik, amelyből a whiskeynk készül – mondta Arnett, aki azt is hozzátette, hogy ha a learatott gabona nem elég jó a kacsáknak, akkor nem elég jó a Jack Daniel’s-hez sem. – A szerencsés szárnyasok segítenek nap mint nap az üzem területére érkező teherautókról lepotyogó rozs-, árpa- és kukoricaszemek feltakarításában, és az idők során a cég kabalájává váltak. Ezért alakult ki az a hagyomány is, hogy amikor a hivatalos főzőmesterek elérik az egyéves évfordulójukat, egyfajta szimbólumként egy fa kacsaszobrot kapnak ajándékba” – tette hozzá Arnett, aki azt is elmondta, nincs olyan magára valamit is adó kacsa, amely ne szeretne a lepárló környékén élni.
