Az első világháború után igen sok közösségi, társadalmi attitűd megváltozott, különösen a nemekkel és a szexualitással kapcsolatban. Európa számottevő részén szavazójogot kaptak a nők is, és Freud pszichoanalitikus elméletei is megváltoztatta az emberek gondolkodását a szexről és a szexualitásról.

Az 1920-as években, Németországban a szexológia tudományos kutatás tárgya lett. Azonban Hitler hatalomra jutásával a kutatások félbeszakadtak. A nemzetszocialista párt leszögezte: "Azok, akik elfogadják a két férfi vagy nő közötti szerelmet az ellenségeink".

Hitler hatalomra kerülésének első évében koncentrációs táborokba zárták a homoszexuálisokat, a transzvesztitákat, a striciket és más "szexuális degeneráltakat". A homoszexuálisok általában a börtönhierarchia legalsó szintjén álltak. Megalázták, különleges kínzásoknak vetették alá őket, és veszélyes munkát végeztettek velük. Legtöbbjük nem élte túl a koncentrációs táborok szörnyűségeit.

A cél az volt, hogy halálra dolgoztassák őket, de előfordult, hogy orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. 1944-ben, pedig a buchenwaldi táborban elkezdték kikísérletezni a végleges kiirtó eljárást.

Évtizedeken át semmilyen publikáció nem jelent meg erről a témáról. Ugyanis még sokáig törvénybe ütköző volt a homoszexualitás Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kelet-és nyugat Németországban és a Szovjetunióban is. Ezáltal a táborokba bezárt homoszexuálisok semmiféle kárpótlást nem kaptak szenvedéseikért. Az 1970-es években kezdték el csak feltárni a homoszexuálisok üldözését a nácizmus idején

A történelem során a homofóbia inkább a férfiak ellen irányult, és kevésbé a nők ellen. Természetesen a leszbikusságot sem fogadták el jobban a társadalomban, ők csak alacsonyabb társadalmi pozíciót tölthettek be. A fallocentrikus szex-felfogás, pedig azt mondja, hogy "pénisz nélkül nincs szex".

A legalapvetőbb "ok" a homofóbiára az, hogy a homoszexualitás "természetellenes". De ha ez tényleg így van, akkor hogyan lehetséges, hogy egyre több embernek teljesen természetes?