Elfogadjuk az agy-fiziológusok kutatási eredményeit, melyek szerint maximum három évig termelődnek a "szerelem-hormonok", amelyek azt a pillangó-érzést váltják ki a  gyomorban...Logikus az asztrológusok, ezoterikus szakemberek fejtegetése, hogy célszerűbb elköszönni, ha már mindent megadtunk, megmutattunk egymásnak, megéltünk egymás mellett... Érezzük, igaz, hogy jobb a magány, mint a gyávaságból vállalt "harmonikus közöny". Valljuk, hogy a jó kapcsolatnál nincsen jobb, a rossznál meg nincsen rosszabb - és mégse. És mégis...

Arról írok: mit érdemes és mit nem szabad tenni, hogy minél kevésbé legyen keserű a szánk. A Természetgyógyász Magazin (2005 augusztusi) száma közöl  egy összeállítást "Szerelem és boldogság" címmel. A cikkben német és osztrák szerelem- és kapcsolat-szakértők véleményét, tanácsait ismerhetjük meg.

Legyünk túl a nehézén: kezdjük egy "szerelem-ölő" listával.

A másik semmibevétele, a kontroll, a gyámkodás, a vetélytárs-magatartás, az uralkodási próbálkozások és végül egy általános "elengedem magam"-attitűd képezi ezt a listát.

A felsorolás tapasztalataim szerint nemtől és kortól is független.

S mivel az attitűdöknek sok összetevőjük a tudattalanból hat, csak objektív felmérés és terápiás attitűd-módosítás hozhat eredményt - különben az "ismétlési kényszer" érvényesül újra meg újra.

A veszélyek ismerete után irányítsuk most figyelmünket arra, hogy mit tegyünk:

Figyeljünk egymásra, dicsérjük, részesítsük elismerésben egymást, legyünk jóindulatúan elnézőek a partnerrel szemben, biztosítsunk egymásnak szabadságot és önrendelkezési jogot. Ehhez azonban a "közös nyelv", a rendszeres kommunikáció is fontos.

Tudom, ez annyira csodálatosan hangzik, hogy azonnal "továbblapoznak".

Olvassák el előtte azokat a játékszabályokat  is, amelyek révén a gyakorlati megvalósításhoz kaphatunk tippeket a szakemberektől.

1. "Vagy te - és vagyok én."

Lebegjünk - László Ervin szavai szerint - egyfajta "szent táncban": közeledve és távolodva egy szabad térben, ahol egyszer az egyik fél akar több "levegőt" (nem mindig a férfi!), hogy ápolja, fejlessze önmagát, kutathasson új és új impulzusok után; másszor meg a másik - s nem mindig a nő - kaphasson egy kicsit több bensőségességet, akár néma és moccanatlan összebújásban.

2. "Együtt vagyunk erősek: mi ketten az egész világ ellen."

A kifelé nyilvánított egység, az egymás iránti lojalitás állapota ez, és annak a megingathatatlan hite, hogy társunk feltétel és fenntartás nélkül mellettünk áll. Esettanulmányok igazolják, hogy azok a párok, akik "mi"-ként definiálják magukat, anélkül, hogy feladnák individuumukat, tudattalanul is biztonságot közvetítenek egymásnak, s ha vitatkoznak, leginkább a Rosenberg-féle "zsiráf"-nyelvet használják - ez az erőszakmentes kommunikáció stílusa. (Súlyához viszonyítva a zsiráfnak van a legnagyobb szíve - amit a törzséhez képest nagyon magasan "hordott" feje indokol.)

3. "Bízz meg bennem!" 

- mert, íme, én is bízom benned. Ez az önmagát beteljesítő prófécia is alapvetően fontos. Igen, csak úgy és akkor várhatom el a páromtól, hogy - ugyancsak feltétel és fenntartás nélkül - megbízzon bennem, ha én is ezt teszem, mondom és üzenem (metakommunikatíve is!). Ha nem várhatom el, hogy nehéz helyzetemben a párom jóindulattal, hittel, optimistán közeledjen hozzám és álljon ki mellettem, akkor igen magas lesz a "krízis-potenciál". Ezt elkerülendő kell - többek között - érezze az én hitemet és bizalmamat iránta akkor is, ha ő van gödörben. Mert a győztest könnyű ám imádni!

4. "Ne legyen veszekedés kiengesztelődés nélkül."

És nem a naplementéhez kötendő ez, mert akkor gyakran izzadtságszagú vagy csak formai a kibékülés. A "Mi soha nem veszekszünk!" bizonygatása a legnagyobb hazugságok egyike, vagy - legalább az egyik fél részéről - az igénytelenség biztos jele. (Mint ahogy a csőd biztos /és nemcsak elő-/ jele, ha valamelyik vagy mindkét fél úgy érzi: nincs értelme már a vitának, a beszélgetésnek se...)

A veszekedés elkerülhetetlen, de fontos, hogy meg tudjuk őrizni a kontrollt a történtek és a kimondottak fölött. A fegyverszünet és a béketárgyalások fontos eszköze és formája a mosoly, a nevetés, egymás megérintése. A kiengesztelődés akkor lehet teljes, ha el tudjuk ismerni önmagunk igazolása nélkül is, hogy megsértettük a másikat. A "vétkes" kérjen bocsánatot, és ajánljon fel jóvátételt. Aki viszont elfogadja ezt, az már szemrehányás formájában se hozza-hozogassa fel a sértést.

5. "Legyen időnk magunkra."

Nincs család, nincs munka, nincs világ. Csak mi. Kapcsolat-fittnesz. Töltekezés. Kibeszélni a feszültségeket - meghallgatni figyelmesen a másikat. Vagy "beszédes" csend: program nélküli, látszólag céltalan, nagyon laza együttlét. Csak tudni, hogy ott a másik. Kínáló közel. Ciróka, maróka. Vagy  vad, gátlástalan szex, ha mindketten akarjuk. És közös, titkos jelek, jelzések. Rituálék: megtartó szokások - maguktól, de nem gépiesen zajló folyamatok. Csíkszentmihályi Flow-ja. (áramlás)

Lehet, hogy nem sok újat olvastak. Akkor talán az segít, hogy egy kívülálló által összeszedetten látták ezeket a tanácsokat, véleményeket.