A kapcsolatok zöme is erről szól. Mindenkivel megosztjuk boldogtalanságunkat, de mégis képtelenek vagyunk véget vetni neki.
A férfiak, és a nők többsége önbizalomhiányban szenved, ennek oka a múlt, a jelen, és a jövő. A múlt azért, mert mindenki egy adott értékrenddel születik, és ezt fejleszti egész életében. Folyamatosan tapasztalatokat gyűjtünk, olykor negatívat, pozitívat , amik aztán meghatározzák jelenünket.
A jelenünkre befolyással bír a mai társadalom, a média, és azok a hihetetlen magas mércék, amiket elénk raktak, illetve amit saját magunk elé állítunk. Ezek a mércék olyan tudatalatti reflexiók, melyekkel nem vagyunk tisztában, és irányítják a jövőnket.
Van azonban ennek az egész folyamatnak egy ellentettje, mikor valaki csupán csak játszik a szavakkal, és olyan dolgokat mond ki, melyet nem gondol végig, csupán megtéveszt egy beszédpartnert annak érdekében, hogy elérje céljait.
Ő a sunyi, vagy "hangember", aki csak beszél, ígérget, de nem mutatkozik meg cselekedeteiben az, amit mond. Olykor fegyvernek használja a szavakat, és nagyon ügyesen bánik velük. Azt halljuk, amit hallani akarunk tőle, de tettekben soha nem nyilvánul meg. Veszélyes játék ez, mert olyan sérüléseket lehet szerezni általa, ami megint csak kihat a jövőnkre, és bizalmatlanul fordulunk mások felé.
Egy jó tanács végezetül: figyeljünk oda mit kommunikálunk! Ne hazudjunk önmagunknak, és főleg másoknak.
