Igen, van értelme – szögezte le már az elején a szakértő. A WWF legfrissebb adatait elemezve úgy vélte, feltétlenül optimistáknak kell lennünk, mert törekvéseinknek igenis van értelme!
Jelenleg átlagban 1,6 százalékkal nagyobb az ökolábnyomunk, mint kellene. Vagyis 0,6 százalékkal kevesebbet kellene ennünk, ruhát vennünk, világítanunk, autóznunk, locsolnunk… Az adatok nyilván eltérőek a különböző gazdasági szinten élő országokban: a szegényebbekben a legtöbb pénzt ennivalóra és lakásfenntartásra fordítják az emberek.
Érdekes tendenciára hívta fel a figyelmet Farkas István, amikor Kína és Németország elmúlt 50 évét vetette össze. Mint kiderült, az ázsiai ország – erőteljes gazdasági felemelkedésével együtt - mára megháromszorozta ökolábnyomát, és most érte el az egykori Német Szövetségi Köztársaság 1960-as szintjét. Ugyanakkor látványos csökkent Németországé a Kiotói Szerződés aláírása után! Ott tehát nagyon komolyan veszik környezettudatos életvitelt, kiemelt kormányzati feladattá vált a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatások támogatása.
A szakértő szerint a célhoz vezető utat három szinten lehet elérni. Az első maga az egyén, akit meg győzni, hogy éljen takarékosabban: kevesebb villanyt égessen, fürdés helyett tusoljon, gyűjtse szelektíven a hulladékot. A második szint a települési közösségeké. Számtalan jó kezdeményezéssel találkozhatunk a biogazdálkodástól, a természetes anyagok újrahasznosításán keresztül a közösségi terek használatának ésszerűsítéséig. A harmadik az állami szint. Adókkal, rendeletekkel, jogszabályokkal, nemzetközi egyezmények megkötésével, azok betartásával és betartatásával léphet előre.
A globális trendek azt mutatják, hogy a különböző szuper- és hipermarketek, diszkont áruházak folyamatosan terjednek – nem így Magyarországon! Az állam ugyanis igyekezett beleavatkozni: meghirdette például a plázastoppot, a vasárnapi zárva tartást, a vásárlóközönséget pedig a kiskereskedelmi üzletek felé igyekezett terelni. A döntésekkel azt ugyan elérték, hogy nálunk nem érvényesült a globális trend, de megfordítani nem tudták azt! A szemléletmód nem egyezett a lakosságéval. A tervnek tehát sok értelme nem volt – tette hozzá Farkas István. A tanulság pedig nem más, mint hogy újra kell gondolni a mostani kapitalizmust. Ha a döntéseket ugyanazok hozzák, nem változik semmi, a fenntarthatatlan társadalmak pedig újratermelik önmagukat.
Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke szerint szemléletváltásra van szükség hit, erkölcs és filozófia terén , hogy a fenntarthatóság érdekében új döntések születhessenek. Vissza kell vezetni az erkölcsöt a gazdaságba, a közéletbe! Bizonyságul két vallástörténeti eseményt említett az előadó, miszerint Zeusz nem azért vette vissza a tüzet Prometheusztól, aki az embereknek akarta azt adni, hogy nekik jó legyen! Az Úr pedig nem azért vette el a tudás almáját az első emberpártól, mert nem akart volna jót nekik! Éppen ellenkezőleg! Mindkét istenség meg akarta óvni az emberiséget attól a tudástól, ami nem párosul az erkölcsösséggel, a bölcsességgel.
Fazekas István hisz abban, hogy az útkeresés a boldog családoknál kezdődik. Számos történelmi esemény bizonyítja, hogy az emberek a legelkeserítőbb, a legnehezebb pillanatokban hihetetlen erővel tudják kutatni, és megtalálni az igazi boldogságot! És kik a boldogok? Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet! – zárta gondolatait az eladó!
Madách Imre is az Úr szavaival zárta halhatatlan művét:
Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!
