A tanárok fegyelmezési gondjaira vicces példaként szokás emlegetni azt az esetet, amikor egy  tanárnő középiskolás nebulója ellenőrzőjébe a következőket írta: "Tisztelt Szülők! Gyermekük a nemi szervét egy társának étkezési célra kínálta fel az órán, ezért szaktanári intőben részesítem".

Más esetekben a tanárok tehetetlensége jóval komolyabb következményekkel jár. Édesanyám egy általános iskola alsó tagozatában tanít, s mindaz, ami egy hónappal ezelőtt borzolta a kedélyeket - 9 és 11 éves diákok verték meg tanárnőjüket - sajnos számára nem hangzott olyan példátlannak.

Múlt évben az iskolájukban egy törékeny, idős tanárnő lábszárát kellett röntgeneztetni, mert megrúgta egy diákja. Az ebédlősorban ugyanis a tanuló előre furakodott, a tanárnő pedig büntetésből a sor végére akarta állítani.

Édesanyámat még nem ütötték meg, de ő is megélte már, hogy a szülők megfenyegették, mert egy agresszíven viselkedő fiút kiállított a fociból, és találta már a suli udvarában - egy gyerekkel való heves szóváltás után - a kocsija szélvédőjét betörve.

Az egyik legmegdöbbentőbb eset az volt, amikor az osztályában tanuló egyik kislány fejbőrén tetveket talált a védőnő, de a szülők nem voltak hajlandók semmit sem tenni, mert nem ismerték el, hogy gyermeküknek ilyen problémája lenne. Amikor édesanyám az ellenőrzőben üzent ezzel kapcsolatan, a szülő válaszul - szintén az ellenőrzőbe - azt írta, hogy "tetves az a te jó édes anyád".

Ilyen hangulatban folyik hát az oktatás egy általános iskola alsósai (!) közt. Szerintem mindez nem függetleníthető attól, hogy a szülők hogyan gondolkodnak a tanárokról. A tanári, tanítói hivatás respektusa hihetetlenül sokat süllyedt ugyanis az utóbbi évtizedekben. Mert emlékezzünk, a Móricz-regényekben és novellákban a falu tanítója vagy egy gimnáziumi tanár a plébános és a polgármester mellett a harmadik legfontosabb ember volt a községben.

Azóta a 20. század közepén boldog-boldogtalanból népnevelő lett, közalkalmazottként pedig a rendszerváltás után a tanítók fizetése a legendásan alacsony kategóriába sorolódott. Se pénz, se presztízs, és ez a szülők hozzáállásán is meglátszik.

Ha pedig az anyuka és apuka úgy gondolkodik a tanárról, hogy az a dolga, hogy vigyázzon a gyerekre, míg a szülő nincs ott, mint valami magán bébicsősz, és bármit meg lehet vele tenni, hiszen az "adónkból él", akkor a gyerek miért gondolkodjon másképp? Miért ne gondolja, hogy a szüleinek "szolgáltatást nyújtó" valaki neki is "engedelmességgel" tartozik?

D.D.L.