Avagy "english man in New York" analógiára...  

Magyarországon alacsony a külföldiek aránya. Egy felmérés szerint nem szívesen látjuk hazánkban az idegeneket. Az idegenellenesség tekintetében Magyarország Európában évek óta az első helyen áll. A magyar polgárok csaknem negyven százaléka nem látná szívesen Magyarországon a külföldi menekülteket és bevándorlókat.

Sík Endre idegengyűlölet témával foglalkozó szociológus számolt be a TÁRKI által végzett kutatásokról. 1992 óta végeznek idegenellenesség vizsgálatot. Azóta minden évben elvégezik, az évnek ugyanabban az időszakában. 1992 és 1995 között gyorsan és folyamatosan növekedett az idegenellenesség mértéke, azonban ez a tendencia 1996-ra megtört, azután három évig csak lassan növekedett. 1999-ben ez az érték 26 százalék volt, 2000-ben 38 százalékra ugrott fel. Ez azt jelenti, hogy a válaszadók csaknem negyven százaléka nem engedne be az országba egyetlen menekültet vagy betelepülőt sem. A lakosság nagyobb része, 57 százaléka megfontolná, 5 százaléka pedig minden menekültet befogadna. A magyar lakosság kb. egyharmada idegenellenes.

Jean-Jacques egy kongói fiú, már évek óta Budapesten él. Személyes tapasztalatairól kérdeztem, mi a véleménye kishazánkról, hogyan tud itt boldogulni?

"Magyarországon mint külföldi elsősorban kommunikációs problémákkal találkozhatsz. De az állampolgárok jók a rasszizmus területén. A magyar fiatalok nem ülnek egy fekete közelébe a buszon és a villamoson. Az okát ők tudják legjobban. A munkakeresésnél szintén ráébresztenek, hogy nem vagy magyarországi. Az első kérdés, amit egy feketétől megkérdeznek, hogy miért vagy Magyarországon? Nyugat-Európában úgy néznek rád, mint aki azért jött, hogy jobban éljen, és ezért megpróbálsz dolgozni és bizonyítani. És megadjak neked a lehetőséget, hogy bizonyíts! Budapesten jobb feketeként élni, mint bármelyik másik magyar városban, mert ez a főváros, és sok a külföldi. Élhetőbb is a város, mert könnyebb szórakozóhelyeket találni, ahol lehet beszélgetni az emberekkel. Ami Budapestet illeti, a diszkrimináció normális."

Budapestet szeretik a külföldiek. Tavaly év végén például elözönlötték az olaszok, akik nagyon jól érezték itt magukat. Egy este, míg végig sétáltam az Andrássy úton, körülbelül tíz külföldi szólított meg, volt, aki nagyon messziről érkezett. Akárkivel beszélgettem, mindenki panaszkodott a nyelvtudásunkra.

Budapest a maga szépségével lenyűgözi az idelátogatókat. Persze a vidéki városok is büszkélkedhetnek, de mindig a főváros vonzza a legtöbb embert. Szerintem az idegengyűlölet egyenesen korrelál az intelligenciával. Egy művelt, európai gondolkodású ember, aki nyelveket beszél, örül, ha külföldivel találkozik. Elgondolkodtató, hogy mennyire felkapottá vált a "magyar vagyok, nem turista" feliratú póló. Ez már a fentiekhez kapcsolódik.

Budapestet azonban nem tekintem multikulturális fővárosnak, túl kicsiny a külföldiek aránya. Akik Magyarországot választják hazául, azok hamar beilleszkednek, mivel befogadjuk és elfogadjuk őket. Valószínűleg, ha tömegesebb jelenségről volna szó, nagyobb problémát okozna. Jó lenne, ha minden magyar ember számára fontos lenne, hogy az idelátogató külföldiek jó véleménnyel legyenek rólunk, kellemes élményekkel menjenek haza, és mihamarabb visszatérjenek. A fiatalok egy csoportja összefogott és október elsején megalapították a Fiatalok Budapestért Civil Mozgalmat. Olyan fiatalokat keresnek, akik szabad idejükben szívesen tennének azért, hogy Budapest kulturális fellegvár legyen.

"Van egy Budapest az enyém is feliratú karkötőm, amit a minap kaptam az egyik standnál. Azt hiszem, nem csak akkor az enyém a város, ha a kultúra fővárosa lesz 2010-ben, ezért azt hiszem, nem fogom levenni és félretenni, mint egy emléket. Hanem hordom, és megmutatom, hogy igenis, Budapest az enyém is. Hiszem, hogy ez a város, ahol annyi szép és jó van, ahol annyian felnőttünk, ahol akár Ön, akár Én töltöttük a gyermekéveinket, kódorogva a Duna partján, a külváros utcáin, a régi, rázós BKV buszokon, ahol a Pál utcai fiúk szereplői harcoltak a grund-ért, ahol annyi híres, neves ember született, ahol minden megtörténhet, nem adhatja fel terveit. Ez az a hely, ahol bárki, a semmiből elindulva, feljuthat a legmagasabb csúcsra. Tudom, hogy ez az a város, ami képes arra, hogy a címtől függetlenül megmutassa, tényleg itt a helye a kultúrára vágyó embereknek." - idézet Miklovicz Szilveszter "Az Út még nyitva áll" c. cikkéből, a szervezet honlapjáról.

Fontos lenne, hogy minden városban, településen erős legyen a lokalitás, a kötődés, a szépítő-jobbító szándék. Mert akkor mindenki, az itt lakók, az idegenek és az idelátogatók is jól éreznék magukat.