„Mindent megpróbáltam már, de Petikém kétségbeesetten ragaszkodik hozzá” – panaszkodott az ismerős anyuka az orvosi rendelőben, miközben a 3 év körüli gyerek cumival a szájában szaladgált fel, s alá. „Nem kellett volna rászoktatni, akkor most nem lenne semmi gond” – mondhatja erre az ellenzők tábora. Pedig milyen egyszerű kis „szerkezet” ez, amelyet a legtöbb szülő már a babavárás időszakában elsőként felír a lényeges dolgok beszerzési listájára. Mert ugye jó lesz majd, ha a hosszú, álmatlan éjszakákon akár pár percre, órára is, de nyugalmat teremthetünk.
„Véleményem szerint az a szülő, aki gondolkodás nélkül síró gyereke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel a fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg” – figyelmeztet Ranschburg Jenő. Tehát rosszul tesszük, ha a sírás vagy a nyűgösség okának felderítése helyett egyszerűen a cumival csillapítunk. A szülőnek meg kell keresnie a nyugtalanság okát, például, hogy nem éhes-e a pici, nincsenek-e fájdalmai, nem szorítja-e a pelenka, esetleg a tartalma nem csípi-e, vagy nem vágyik-e az anyja ölébe.
Ha a gyerek egyszer rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszoktatni róla, mint bármilyen más kábítószerről. Ráadásul a cumi a gyerek szopóreflexeit is megzavarhatja, mert egészen más technikát kell alkalmaznia, mint a mellből szopásnál. Így még az is előfordulhat, hogy a gyerek kevesebbet eszik, és az anya tejelválasztása is megcsappan.
Nagyot hibázunk akkor is, ha a leszoktatást egyik napról másikra tervezzük. Ne akarjunk drasztikus módszerekhez se folyamodni, mint például undort keltő anyagokkal bevonni a cumit, hirtelen mozdulattal eltüntetni a kukában vagy hasonlók. Lassan, fokozatosan kell a gyerek figyelmét a cumizásról elterelni, és érdeklődését más irányba elvonni.
Ám ha a cumit már kezdetektől csak mértékletesen „alkalmazzuk”, és nem mindent megoldó csodaszerként vetjük be, hanem csak meghatározott helyzetekben – például, ha nehezen alszik el, ha beteg, vagy ha kórházba kell vinnünk, és ott magára hagyni –, akkor a leszoktatás is egyszerűbb folyamat lesz.
A leghasznosabb azonban, ha a gyerekre bízzuk, aki cumi hiányában megtalálja az ujját orális igényeinek betöltésére, vagy teljes egészében el is felejti, mint „kábító” eszközt.
