A kamaszok túlnyomó része komoly lelki kínokkal szemléli testét, és konstatálja annak hibáit vagy hiányosságait. Valóságos traumaként élik meg, ha nem elég nagy a mellük, nem elég kicsi a fülük, ha több a szeplő a kelleténél, és kevesebb a szempilla a kívánatosnál.

A szép külső és a kisugárzás összefüggését azonban sokminden megkérdőjelezi - a szépségnek úgyszólván semmi köze sincs a szexuális vonzerőhöz. Sokan vannak úgy, hogy bár rondának tartják magukat, mégis azt tapasztalják, hogy tapadnak rájuk a férfiak. Mindenki előtt ismert Edit Piaf, a "kis veréb" esete, aki kifejezetten csúnyácska nő volt, mégis úgy váltogatta partnereit, mint más a fehérneműjét. Woody Alan is gond nélkül válogathatott a szép nők között.

Mindez nem csak a sztárok világára érvényes, nézzünk csak körül a környezetünkben! Egy gyors környezettanulmány is ugyanazzal az eredménnyel szolgálhat: valamennyiünk körül élnek olyan emberek, akik egyáltalán nem szépek, sőt, mondjuk csak ki bátran: csúnyák, ennek ellenére tekintélyes skalpgyűjteménnyel rendelkeznek.

Közismert, hogy milyen nagy szerepe van az illatoknak. A feromonokat akkor is kibocsátja magából az ember, ha tiltakozik ellene.

Van azonban a fentieknél egy sokkal fontosabb dolog is: a belülről jövő sugárzás. Lehet nevezni autoszugessziónak, önhipnózisnak vagy bármi egyébnek. A lényeg: az illető személy elhiszi, tudja magáról, hogy ő vonzó. Ez a tudat oly szilárdan és megingathatatlanul él benne, hogy már-már manifesztálódik. Így dönthet le a lábáról minden útjába kerülő eltévelyedettet, aki azt se tudja hirtelen, mi történik vele.

Forrás: www.webbeteg.hu