Örkény István: Macskajáték
A pesti társbérletben az élet mindennapos bosszúságaival küzdő, de azokat rendszerint legyőző Orbánné és nővére, a Németországban sokkal jobb körülmények között élő Giza párbeszédeiből bontakozik ki az a játék, melyet röviden csak úgy hívunk: élet. Orbánné élete maga a küzdelem, ami fárasztó és bosszantó, gyakran kilátástalan és néha megalázó.
Ő azonban a társadalom véleményére fittyet hányva kiabál a tejcsarnokos nővel, harcba száll egy kiöregedett operaénekes kegyeiért, és lánya rosszallása ellenére sem átallja befestetni a haját. A két testvér eltérő lelki alkata, élethelyzete és világnézete ütközik a beszélgetések során, melyekben a mindennapi történéseket folyton átjárják a fiatalkori emlékek. A Tóték mellett a Macskajáték a legtöbbet játszott Örkény-darab, valódi színésznői jutalomjáték.
"A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép... Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.
Mindnyájan akarunk egymástól valamit.
Csak az öregektől nem akar már senki semmit.
De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.” (Örkény István)
Szabó K. István rendező így beszélt a darabról:
- A történet tulajdonképpen már a múlté. Hagyni kéne belehalványulni az enyészetbe, a létai ház düledező romjaival, a kifakult fiatalság utolsó, töredezett szélű dokumentumával együtt. Beletörődni ... de Orbánnénak ez nem megy. Még egyszer nekifeszül a sorsnak, visszaköveteli elhallgatott, megalkuvásokkal teli szép korát, visszaszeretné egész eltékozolt életét. Furcsa ez az örkényi panoptikum. Itt a magány a közös nevező. Nem az öregedés, hanem a fölöslegessé válás a kétségbeejtő, a fojtogató ... a vérlázító.-
A debreceni előadásban Orbánné szerepében Ráckevei Annát láthatja a közönség, míg a testvérét, Gizát Kubik Anna alakítja. Ráckevei Anna szerint a Macskajáték a Csehov-darabok zsenialitásához mérhető.
- Minél mélyebbre ástam bele magam a próbák alatt, annál több fátyol hullott le a szemem elől. Sok elődöm eljátszotta a szerepet, s a feldolgozás első fázisában sok Orbánnét láttam magam előtt. A sok Orbánnétól aztán eljutottam oda, hogy én vagyok Orbánné, mert annyira közvetlenül érintett, s átélhető volt sok-sok darabbéli történés. A következő lépcsőfok az volt, hogy mi vagyunk Orbánné. Mindenki. Arra kell rájönnünk, és ehhez kell egy bizonyos érettség, hogy eljön az életünknek az a pontja, húsz vagy akár hetven évesen, amikor szembe kell néznünk az élethazugságainkkal. Azzal, hogy milyen önbecsapásokon keresztül jutottunk el odáig, ahol most vagyunk. -
Az irodalmi recenzióik gyakran hivatkoznak a Macskajáték többértelműségére, hogy a szerelmen keresztül az öregségről, magányról, a halállal való szembenézésről is beszél Örkény. Arra kérdésre, hogy miről szól számára a Macskajáték,
Kubik Anna így válaszolt
- A játszmáink között a szeretet hiányzik mindenkinek, és ez nem pótolható semmivel. Itt két magányról van szó: van egy gazdag magány, és egy szegény magány, de az igazi szeretet hiányzik mindenkinek. Ez a hiány van jelen végig a darabban. Orbánnénak szűkösek az anyagi körülményei, és miután a barátságban is csalódott, úgy érzi, senki nem szereti. Giza is egyedül van és egy hihetetlenül nagy ívű, gazdag életben neki is a szeretet hiányzik. -
A színésznő szerint Orbánné és Giza önbecsapása a régmúltra, fiatal korukig vezethető vissza.
- Eleve hamis történet, hogy egy lánykorukban készült fényképről mind a ketten mást gondolnak, másképp emlékeznek a történésekre, de azért nyúlnak oda vissza az időben, mert akkor még felhőtlenül boldognak érezték magukat. Végigkíséri az életüket ez a boldogsághiány, és onnantól kezdve próbálják folyton visszafejteni a történetet, hogy milyen út vezetett a jelenhez. -
A további szerepekben Oláh Zsuzsát, Majzik Editet, Újhelyi Kingát, Miske Lászlót, Jámbor Józsefet, Pál Hunort és Janka Barnabást láthatjuk.
