Az egészség olyan, mint a levegő: természetes számunkra, s csak akkor vesszük észre, mikor nem kapunk levegőt, s fuldoklunk. Egyszer egy olyan épületben tartózkodtam, mely kigyulladt. Sűrű füst gomolygott a folyosókon. Embertársaimmal együtt kétségbe esve menekültünk ki a friss levegőre. Nem tudom szavakkal leírni, milyen rossz és kétségbeejtő érzés volt, s milyen jó volt újra kitágult tüdővel a tiszta levegőbe harapni.
Mikor rendben mennek a dolgok, egészségesek vagyunk, nem vigyázunk rá, túlhajszoljuk magunkat, s mikor a szervezet jelez, megijedünk, kétségbe esünk, orvoshoz rohanunk, és gyógyszereket kapkodunk be. Mindenki, aki súlyos betegségen esett át, átértékeli az életét, életmódját, s képes lesz változtatni. Kérdem én, miért csak a baj után figyelünk arra az értékre, mely a legfontosabb számunkra? Hiszen mit ér a gazdagság, milliók, autók, luxus dolgok, ha nincs egészég, ha nem tudunk a testi-lelki problémáink miatt örülni.
Tehát úgy vagyunk az egészséggel, mint a levegővel, mikor van, észre sem vesszük. Pedig az egészségre hatványozottan igaz, hogy a prevenció a lényeg. Olyan érték az egészség, melyre mindig, folyamatosan figyelnünk kell. Ez az odafigyelés három összetevőre vonatkozik. Először is figyeljünk oda, mit eszünk, iszunk, kerüljük a nehéz, zsíros, mesterséges adalékokból készült ételeket, italokat. Fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt. A többi táplálékkal legyünk mértékletesek. Kerüljük a káros szenvedélyeket, úgy, mint a dohányzást, alkoholizálást, sok kávét, édességet. A táplálkozásra is igaz az "aura mediocritas" vagyis az "arany középszer", gyakorlatilag a mértékletesség. Mindent kell fogyasztanunk, melyet a szervezetünk kíván, semmit sem lehet megtagadni, kivonni, mert az megbosszulja magát. A második összetevő a mozgás és a pihenés. A túlhajszoltság, a mozgás hiánya komoly problémákat okozhat. A harmadik a legnehezebb és a legfontosabb: ez a lelki béke, a harmónia, önmagunk elfogadása és a szeretet.
Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. Magyarország az egységes WHO adatfelvétele alapján előkelő helyet foglal el mind a megbetegedési, mind a halálozási statisztikákban. A szív és érrendszeri megbetegedéseket a daganatos megbetegedések követik. Az 1988-1991-es adatok alapján a férfiak az egész világon 1. helyen, a nők a 3. helyen állnak, pl. a daganatos megbetegedések okozta halálozásban.
A rossz egészségi állapotáért felelős mind az egyén, mind a társadalom. Az erősen szennyezett környezet, az egzisztenciális nehézségek, a stresszhatás, az egészségtelen táplálkozás, a testmozgás hiánya, az egészségügy anyagi gondjai, az egyén felvilágosításának hiánya, mind-mind hozzájárulnak a rossz statisztikához. Ezek felett szükség van a környezetvédelemre és az országos szűrőhálózat megszervezésére, ezek társadalmi feladatok. Az egyén felelőssége pedig az, hogy igénybe veszi-e a felajánlott ingyenes szolgáltatásokat, illetve tesz-e egészsége megőrzéséért. (pl. egészséges táplálkozás, testmozgás, felvilágosító előadásokon való részvétel).
A Magyarország egészségi állapotát jellemző mutatók borús képet vetítenek előre. Az alacsony születésszám és a magas halálozási arány önmagában is komoly terhet jelent majd a jövendő generációknak, azonban a haláloki struktúra sajátosságai valamint a lakosság leromlott egészségi állapota további komoly problémákat vet fel. A nagyarányú keringési megbetegedés, a daganatos betegek folyamatosan magas száma valamint a fiatalok körében is egyre gyakrabban jelentkező enyhébb, de az életminőséget jelentősen rontó betegségek növekvő aránya (pl. mozgásszervi megbetegedések, allergiák típusai) afelé mutatnak, hogy a csökkenő lélekszámú aktív népesség kisebb gazdasági teljesítményre képes, így az arányok eltolódásával veszélybe kerülhet az egyensúlyi helyzet. A jövőben elérendő gazdasági és társadalmi jóléthez elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a felnövekvő generáció szociális és egészségi jólétben is éljen.
A közbeszédben gyakorta jelenik meg az a tévhit, hogy az egészségügyi ellátórendszer minősége határozza meg a társadalom egészségi állapotát. Valójában azonban az egészségügy jobbára csak a már kialakult betegségekkel tud csupán foglalkozni, így mondhatjuk, hogy szerepe a megromlott egészség helyreállítására korlátozódik. Az egészségmegőrzés illetve egészségfejlesztés fontosságát talán napjainkban kezdik felismerni, de érdemi változást lehetővé tévő források egyelőre nem állnak rendelkezésre. Az a felismerés, hogy az ember egészségét az egészségügyi rendszeren kívül a táplálkozás, a fizikai - társadalmi környezet, a genetikai adottságok valamint az egyéni életvitel (pl. testmozgás) befolyásolja lehetőséget ad arra, hogy további támadáspontokon is javítsunk az egészségi állapoton. Az egészségmegőrzés tekintetében öntudatos nemzedék felnevelése a társadalom - és az egészségi állapottal foglalkozók - szép feladata.
Pató Erika
