A történet egy anya és lánya együttes küzdelméről szól: arról a hosszú, évtizedeken át tartó útról, amit be kellett járniuk, hogy legyőzzék az anyát évtizedek óta fogva tartó lelki kórt - olvastuk egy angol nyelvű honlapon.

Az asszony depressziós tünetei 45 éves korában jelentkeztek először: 25 év házasság után ekkor jelentette be a férje, hogy elhagyja.

A személyes gondokon túl fizikai folyamatok is belejátszottak a súlyos depresszióba: a változó korban lévő asszony nem sokkal a válás után pajzsmirigyműtéten esett át - köztudott, hogy a a pajzsmirigy abnormális működése kihatással van az általános kedélyállapotra, depresszióval rokon tüneteket hozhat.

Az asszony két, tőle több száz kilométerre lakó, felnőtt lány édesanyjaként magányosan élt évekig. Sok idő kellett, míg a család észrevette, hogy baj van. Az asszony exférje pszichiáter volt, így a nő ódzkodott, a gondolattól, hogy orvosi segítséget kérjen.

Az ironikus az, hogy idősebb lánya egy nemzetközi egészségügyi szervezet üzletkötőjeként dolgozott, aki nap mint nap minden gond nélkül tárgyalt a depresszióban szenvedő betegek kezeléséről - elméletben. De sokáig vak volt a saját édesanyja problémájára.

"Ritkán találkoztunk, évente, ha kétszer. Voltak jobb meg rosszabb időszakai, de nem is gondoltam volna, hogy ez őszi-téli depresszió. Ráadásul pár évre rá nálam is kezdtek rosszul menni a dolgok. Úgy alakult, hogy én is válóper elé néztem."

A depresszió különféle változatait nem könnyű felismerni, sajnos - egyes felmérések szerint - még a háziorvosok fele sem képes erre. A családtagokat ez esetben is az utolsó figyelmeztetés riasztotta.

"Egy nap felhívott, hogy ne haragudjak, ő ezt már nem bírja tovább. Megírta a végrendeletet, tablettát akar bevenni. Persze azonnal hívtam a szomszédokat, hogy menjenek át, és maradjanak vele, míg odaérek."

Aznap este hosszas beszélgetés után abban maradtak, hogy az édasanya az idősebb lányhoz költözik, és belemegy, hogy néhány hétig szak-klinikán kezeljék. Az eredmények lassan mutatkozni kezdtek, anya és lánya pedig együtt építették újra az életüket.

A depresszió - vagy egykori nevén búskomorság, melankóla - az ember egyik legősibb testi-lelki betegsége. Hazánk egyébként ebben a abetegségben is élen jár, egymillióra tehető a magyar depressziósok száma, és közülük kétezer körülire tehető azok száma, akik önkézzel vetnek véget az életüknek.

A fenti történetből is látszik, hogy nem is olyan egyszerű a magunk gondja mellett a szeretteinkre is vigyázni. Mindenesetre vannak bizonyos jelek, melyekre érdemes odafigyelni.Ilyen depresszióra utaló jel a sokat emlegetett örömtelenség, a levertség, rossz kedélyállapot, az alvászavar. Utóbbi a depresszióban szenvedők 90%-ánál jelentkező tünet!

A szezonlis, őszi-téli depressziónál jellemző, hogy a beteg farkasétvágyú, falánk lesz. Kísérőjelenség lehet az erős ingerlékenység, feledékenység vagy a fokozott alkoholigény is. Ez egyébként a férfibetegek tipikus álcája, hogy maguknak se kellejn szembesülni azzal, hogy segítségre szorulnak.

Pedig ilyenkor az egyetlen megoldás, hogy időben szakemberhez kell fordulni. Ehhez pedig a család segítsége, odafigyelése nélkülözhetetelen.

A lapunkban megjelent egészségügyi cikkek tájékoztató jellegűek, azok nem helyettesítik a szakorvossal való konzultációt.

Do Dinh Laura