A szenzációra éhes média időről időre tálal egy-egy olyan történetet, amelyben egy nő teljesen kiszolgáltatottá válik férjének-élettársának, és esetleg csak hosszú évek múltán tud kiszakadni ebből az érzelmi börtönből. Gyakran fizikai bántalmazást is el kell viselnie, mégis képes megbocsátani, és újabb és újabb esélyt adni a másiknak.
De hát hogy képes erre? Úgyis tudja, hogy a férfi nem fog másként viselkedni - morajlik ilyenkor a történeten csámcsogó, széles néző - vagy olvasóközönség.
Nézzük, hogy mi is történik ilyenkor!
Ezeket a nőket, akik ilyen helyzetbe kerülhetnek, gyakran verte az apjuk gyerekkorukban, illetve testi-lelki kiszolgáltatottságban kellett élniük. Kialakul bennük az "én rossz vagyok" kép, s öntudatlanul is olyan társat választanak maga mellé, aki ezt a gyerekkori élményt folytatni fogja, s ezt a képet tovább erősíti.
A férfi ún. nárcisztikus (önimádó) típusú személyiség, aki kiválasztja azt a nőt, akivel szemben önnönmagát érvényre tudja juttatni. Grandiózusnak hiszi magát, aki mindent megtesz ezen érzés fenntartására, ám személyisége nagyon is törékeny. Törekszik a másoktól való függetlenségre, ám a csodálat iránti igénye kiszolgáltatottá teheti. Társa gyakran egy dependens típusú személyiség, aki hajlandó alárendelődni, és pszichológiai értelemben kiszolgálni őt.
Szép lassan oda-vissza függőségi viszony alakul ki közöttük. Az asszony kiszolgáltatott lesz a férfinak, és a gyakran brutálisan viselkedő férfi is a nőnek.
A kapcsolat kezdetén a nő talán ekkor tapasztal meg először ilyen szorosnak tűnő érzelmi kötődést és "gondoskodást". Hamar kitűnik ugyanis, hogy a férfi már a heves udvarlás idején is meglehetősen féltékenyen és birtoklóan viselkedik, de ekkor ez még imponáló a nőnek. Tetszik, ahogy a másik szinte birtokolni akarja, és nem tűri, hogy akár csak egy pillanatra is ránézzen más férfira. Mikor azonban komolyabb élettársi kapcsolatba kerülnek, a férfi szép lassan elkezdi izolálni a nőt a környezettől.
Elsőként csak azt tiltja meg, hogy a nő saját szüleivel illetve rokonaival találkozhasson. Később egyre jobban elszakítja a barátoktól és a külvilágtól.
Gyakran odáig fajulhat a helyzet, hogy rábeszéli a nőt, ne vállaljon munkát, majd ő gondoskodik róla. Cserébe mindig legyen otthon, ne mászkáljon el, vagy ha igen, akkor csak az ő kíséretében.
Minden lépéséről, és élete minden mozzanatáról tudni akar. Szinte börtönőrévé válik .
Ha a nő egy idő után ellenállni próbál, akár erőszakosabb eszközökhöz is folyamodik, bár tettlegessége okául ekkor is a nőt jelöli meg.
Úgy tűnik, ebben a kapcsolatban szinte omnipotenssé válik a férfi, aki bármit megtehet. Ez azonban a látszat. Valójában nagyon is kishitű és bizonytalan, aki ki van szolgáltatva az alárendelt szerepű nőnek. Ha ő nincs, kártyavárként omlik össze kvázi-hatalma.
Ezért alakulhat ki az a furcsa helyzet, hogy amikor a nő kimenekül a kapcsolatból, a férfi szinte teljesen összeomlik. A menekülő nők számára fenntartott átmeneti otthonok körül állandóan lesben állnak az élettársak, akik mindent megígérve próbálják visszacsalogatni a korábban már többször is bántalmazott nőt.
Van, amikor a nő többedjére is hisz az ígéretben, és újabb esélyt adva visszaköltözik a férfihoz, aki aztán ott folytatja, ahol abbahagyta.
Ördögi kör alakul ki, ami sajnos tragédiához is vezethet. Az pedig egy külön eszmefuttatást is megérdemel, hogy mi történik olyankor, amikor a gyerekek is részesévé válnak ennek a történetnek.
Forrás: http://lelekbenotthon.hu alapján
K.V.
