1997 telétől a következő év tavaszáig Jamie "részmunkaidőben" prostituáltként dolgozott. Hetente egy kuncsaftja volt, akit egy masszázsszalon különszobájában fogadott. Szerdán vagy pénteken, az időpont a tanóráitól függött. Este tízkor, a "munkaidő" után felült az késő esti vonatra, és visszament Cambridge-be.
A masszázsszalon ugyanis nem az egyetemvárosban volt, hanem Finsbury Parkban. Jamie sohasem árulta volna ott a testét, ahol felismerhették volna.
A heti egy alkalommal 200-250 dollárt keresett, amelyből azonban nem tellett luxuséletre. Ki tudta azonban fizetni belőle annak az albérletnek a díját, amelyben négy másik egyetemistával együtt lakott, meg tudta venni magának a vegetáriánus étrendhez szükséges élelmiszereket.
Rendelkezett egy alapruhatárral, és a heti egy vonatjegyet is ebből finanszírozta. Arra viszont már nem volt elég, hogy ha lassacskán is, de törlessze banki hitelét.
Arra a kérdésre, hogy miért is lett prostituált, azt feleli, őt nem kényszerítette senki. Senki emberfia. Csak más: a pénz. Amikor elkezdte az egyetemet, a helyi gyorséttermben dolgozott, de az ottani fizetés nem volt elég semmire.
A második év végére már 1100 dollár adóssága lett. Jamie a családjától nem tudott segítséget kérni, ugyanis édesapja pont akkor hagyta el őket. Nem volt más választása.
Azok közé a lányok közé tartozott, akikről a média olyan képet fest: szórakozásból vesznek részt az egyetem mellett a szexiparban. Hogy csak szexuális szabadságukat akarják kiélni, akiknek gazdag családi háttere van.
Persze ez nem így van. Közülük a legtöbben nem gazdagok és nem szórakozásból csinálják. Hanem azért, hogy legyen miből megélniük. Amíg el nem kezdhetik igazi szakmájukat.
A http://www.lydmouth.demon.co.uk/us/michelle/msobs.htm alapján
A cikk nem a fordító véleménye
Szabó Fruzsina
