Amikor aztán egy szép tavaszi délutánon a rinocérosz leroskadt a város szélén, hogy kialudja mind a másfél tonnáját, hát épp egy mimóza hajladozott a középső szarva előtt. Pontosabban már csukta volna be az összes levelét, mert ez egy mimózareflex, mondhatni ösztön, de a rinó gyorsabb volt.

- Cseréljünk! - mondta szelíden és spontánul, amitől kis híján gyökerestül szakadt ki helyéről mimó.
Nagy volt a kísértés.
Hát épp arra jött egy osztálykirándulás, most vagy soha - villant össze a tekintetük és már meg is egyeztek.
Hogy a gyorsaság okán, vagy mert dühöngött a tavasz, esetleg arra járt valamelyik jókedvű tündér, nem csak érzékenységet, de küllemet is cseréltek. Így történt, hogy mire a biológia-rajz szakos tanárnő vezetésével odaérkezett az osztálykirándulás egy másfél tonnás rimóza és egy törékeny mimocérosz várta őket. De elsőre nem vették észre a két tüneményt, mert ilyet még nem láttak. Ráadásul az osztályfőnöknő hülyeségeket beszélt. Olyat például, hogy rajta ne kapjak valakit a dohányzáson, meg, hogy a bibézés-porzózás szigorúan tilos.
Ettől az egész osztály elkezdett ráncosodni, s talán még most is ráncosodnak, ha a kis Piroska, aki már több farkast és nagymamit is látott az ágyban, sőt karón varjút, fel nem kiált.

- Hú, de király!
Addigra már a többiek is meglátták a két természeti csodát, az ofő pedig kotorászni kezdett a retiküljében a szemüvege után.
- Na, mi van? - szólalt meg a rimóza, mert már kínos volt a csend. - Nem láttatok még fehér elefántot? Mögötte a kis mimocérosz vacogva hallgatta társát. Attól félt, hogy elviszik a Természettudományi Múzeumba.

  A tanárnő végre megtalálta a szemüvegét.

-  Ez itt gyerekek egy választási trükk! Jól megcsinálták!
De az osztály nagy része pártsemleges volt, így hát csak szótlanul gyönyörködtek a látványban. Ráadásul néhány énekes madár is megtelepedett a közeli fizetőparkoló-automatán. Festeni sem lehetett volna szebbet. Ekkorra a mimocérosznak is megjött a bátorsága. Vékonyka hangon elbömbölte magát:

- Igenis szeretjük egymást!
Lett is nagy üdvrivalgás, hejehuja, néptánccsoport, meg amit akartok. Csak a biológia-rajz szakos osztályfőnök volt zavarban, ezért aztán a közeli málnásban megevett egy kolbászkerítést.Mire beesteledett már csak hárman maradtak a helyszínen. Piroska, aki minden jóban benne volt és újságírónak készült, rimóza és mimocérosz. Deres volt már a határ.
- Mit üzentek az olvasónak? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Hogy minden úgy van jól, ahogy van - válaszolta rövid gondolkodás után rimóza. Így is jó, meg úgy is jó.

-       Meg amúgy is - tette hozzá mimocérosz. Mindenki férjen a bőrébe.

-       És ha nem fér? - kérdezte kajánul Piroska.

-       Akkor azt kell vállalni. Tök mindegy, mit viselsz, mit gondolsz, mit érzel - válaszolta a két természeti csoda egymás szájába adva a szót és a mézesmadzagot. Az légy, aki vagy!

-       Charlie! - kiáltott fel Piroska kacagva - és rögvest körtáncba kezdtek, úgy énekelték, hogy "Az légy, aki vagy, érezd jól magad, és ha elhajózom hosszú vizeken, néhány kikötő még útba ejthető, de úgyis visszaérkezem." - miközben feljött a Hold, brekegtek a békák (és már fizetni sem kellett a parkolóautómatába).

Aki nem hiszi, az nem hiszi.

R.G.