A tüdőgyulladásnak két típusa van, kórokozók szerint, létezik típusos, és altípusos tüdőgyulladás. Ezek a kórokozók belégzés útján jutnak be az alsóbb légutakba, és gyulladásos folyamatot indítanak el.

A tüdőgyulladásoknak azonban, ha nem kezeltetjük időben, számos szövődménye lehet. Kialakulhat tüdőtályog, vagy másodlagosan mellhártyagyulladás, melynek következtében a mellhártya üregében folyadék szaporodhat fel, ami légzési nehézséget okozhat.

A típusos tüdőgyulladás legfőbb tünetei: a hosszan tartó köhögés, bő váladékürítés, melynek színe sárgás-zöld, gyengeség érzése, a bőr szürkés, rendkívül sárgás, és a láz amely naponta többször is magasra szökik. A súlyos tüdőgyulladásban szenvedők légzése általában nagyon szapora, felületes. A felköhögött váladék a gyomor-bélrendszert ingerli, ezért ez hányingert, vagy hányást okozhat.

Az altípusos tüdőgyulladás a serdülőket és a fiatal felnőtteket érinti. A betegeknek nincsen magas lázuk, azonban hosszan tartó hőemelkedésük lehet. Az altípusos tüdőgyulladásnál is jellemző az elhúzódó köhögés, és a zöldes színű felköhögött váladék.

Ha észleljük a tüneteket, és az orvos megállapítja a tüdőgyulladást, antibiotikumos kezelést fog javasolni. Emellett a tüneteket is kezelni kell, fontos ilyenkor  a váladékoldó, a lázcsillapítás, a megfelelő folyadékbevitel és a vitaminpótlás, amelyek segítik a gyorsabb felgyógyulást.