Marie, az elhunyt felesége és 15 éves fiuk, Zaun, Riverview-i otthonukban követték figyelemmel a tragédiát. "Éppen a konyhában voltam, amikor a fiam szólt, hogy a férjem van a tévében. Bementem és mire beértem azt láttam, hogy a férjem ájultan fekszik, és néhányan körbeállják. Először arra gondoltam, csak görcsöt kapott a lába, de később láttuk, hogy valami nagyon nincs rendben" - nyilatkozta az asszony.
"Amikor elment, megígérte Zaunnak, ha visszatér, együtt mennek majd futni. Körülbelül 20 éve kezdte a futást, egyszerűen imádta, ez volt az élete. Soha nem törődött az időjárással, nem érdekelte, ha esett, ha havazott, munka után mindig a Worchester Atlétikai Klub-béli barátaival futott." - mondta az asszony.
"Vasárnap felhívott, és megígérte, hogy elhozza az ezüstérmet. Annyira vágyott rá, én pedig megeskettem, hogy nem térhet vissza nélküle. Ez lett volna a 14.-ik maratoni érme." A család egészen aznap estig nem kapott hírt a családfőről. "Addig győzködtem magamat és a gyerekeket is, hogy csak görcsöt kapott a férjem. Egy kis magas vérnyomáson kívül ugyanis teljesen egészséges volt."
Aznap este 6.30-kor azonban jött a végzetes telefon, mely szerint a férfi nem sokkal azután hogy összeesett, elhunyt. "Még mindig nem hiszem el, hogy így történt" - meséli könnyeivel küzdve az asszony, aki így egyedül maradt öt gyermekükkel.
Mr. Malapi a Worcester textilipari cégnek dolgozott. A cég igazgatója, Geoff von Klemperer így nyilatkozott az ügyben: "Szörnyű tragédia, ami történt. Külföldön voltam az eset idején, így csak két nappal később szereztem tudomást arról, hogy Willem meghalt. 22 éve dolgozott a cégnél, megbízható és rendes ember volt."
Mr. Malapi földi maradványait csütörtökön hazaszállították, ahol jelenleg temetését intézik. Mr. von Klemperer biztosította az özvegyet, hogy számíthat a cég támogatására a jövőben is: "Így szeretnénk tisztelegni Willem emlékének, és megköszönni a sok éves áldozatos munkáját."
Forrás: www.medipress.hu
