Én valahogy mégis a legtöbb embertől azt hallom, hogy dacára például a csontsovány modellvilágnak, az a jó, ha egy nőn van mit fogni. Értsd úgy, valami puhát, ha úgy tetszik hájat, húst. De nem kőkemény izmot és csontot.
Nem is olyan régen láttam egy dokumentumfilmet egy huszonéves lányról, aki a testépítésnek szentelte az életét. Több éven keresztül edzett, mégsem sikerült bejutni a legnevesebb női verseny döntőjébe. Kudarcnak érezte, ahogy azt is, hogy a férfiak is elkerülik. Hát igen: az izomtömege a bíróknaknem volt elég, az erősebb nem tagjainak azonban már túl sok volt.
Ahogy elnéztem a lányt, a vonásai már kifejezetten férfiasnak hatottak, a bőre csúnya volt, a különböző szteroidok megtették a hatásukat. A melle gyakorlatilag eltűnt. És ezzel - legalább is számomra - nőiessége is eltűnt.
A túlzott izmosságot egyébként nem csak a nőkön nem szereti a többség. Egy amerikai kutatás eredményéből az látszik, hogy a hölgyek csak a közepesen izmos férfiakat szeretik, az izompacsirták hidegen hagyják őket. Talán butának, korlátoltnak nézik őket? Lehetséges. Persze nem arról van szó, hogy ne kellene sportolnunk. Kell, de mennyire! Csak talán nem kellene ennyire túlzásba vinni. Bár ez a kérdés már évtizedek óta terítéken van a testépítők tevékenységével kapcsolatban.
Sz. F.
