Az ok egy sor tényező - a kapcsolati normák, a karrierlehetőségek, az általános életmód és a gazdasági tényezők megváltozásának - együtthatója. A társadalom szerkezetének erre a változására már reagált is az autó-, illetve az ingatlanipar, sőt egy-két országban még az adórendszert is megváltoztatták. A leghagyománytisztelőbb társadalmakban is

Görögország például egyike azoknak az országoknak, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt a szigorú hagyományok még nagyon is éltek, de - köszönhetően a jobb iskolarendszernek, a széles munkaválasztási lehetőségeknek és a nemzetközi kulturális hatásoknak - hasonlóan, mint a világ más, fejlett országaiban többé nincsenek a fiatalokra érvényes, kötelező elvárások.

A piac szerte a világon gyorsan reagál a negatív mutatókra. Nagy-Britanniában például egyre több olyan könyv jelenik meg, amely a gyermektelen életmódot pártolja, illetve azt magyarázza, hogy ez a választás teljességgel természetes, egyebek közt a "Child Free and Loving It" is. Nem kevés olyan családsegítő központ is megalakult az USA-ban és Nagy-Britanniában, amely összefogja azokat, akik ezt az életmódot választják.

Japánban egy sor terméket dobtak piacra a gyerektelen célcsoportnak - például a pasipárnát -, és a trendnek köszönhető az az egyre erősebb igény is, hogy a japánok háziállatokat tartsanak. Az egyik autógyártó cég pedig már kijött olyan kocsival, amelybe gyerekülés helyett kutyahelyet építettek.

Ausztráliában a gyermektelen fiatalok az ingatlanügynökök egyik legfontosabb célcsoportja lett, mivel általában többet hajlandók költeni.

London és Manhattan drága negyedei szintén tele vannak gyermek nélküli lakástulajdonosokkal, ez pedig elképesztő módon húzza fel az árakat. Egy brit tanulmány szerint egy ingatlan értéke egyenesen öt százalékkal csökken, ha tinédzser gyerekekkel rendelkező család költözik be a szomszédba.

A hotel- és az étterembiznisz szintén ráállt a témára: Olaszországban például egyre több az olyan szálloda, amely garantáltan gyerekmentes, Rómában pedig mind gyakoribb az olyan tábla, miszerint egy-egy hely a gyerekek számára nem látogatható.

Mindenkit érint

A gyermektelenség mint új norma nemcsak az úgynevezett "dinkik" (Double Income, No Kids - azaz dupla bevétel, gyerek nélkül) társadalmi osztályára van hatással, hanem minden rétegre. Egy, a harmincas évei végén járó német pár például azzal indokolja az utódok elutasítását, hogy nem akarja, hogy a gyerekük is munkanélküli legyen.

Spanyol-, Olasz- vagy Görögország hagyományosan a nagycsaládos társadalmak közé tartozik, de a trend ezekben az országokban még vidéken is megfigyelhető: sőt Európában ezek az államok a legalacsonyabb születésszámokkal bírnak.

A gyerekek elutasítása egyfajta tiltakozásnak is felfogható a tradicionális társadalmi rendszer ellen. Japánban például a dolgozó nőket egyáltalán nem támogatja az állam, a gyereknevelés drága mulatság, a férfiak nem vesznek részt a feladatban, ráadásul a cégek sem nézik jó szemmel a szülési szabadságról visszatérő anyákat. A nők nem tartják nagy csodának, hogy a gyerek japánul pontosan ugyanúgy hangzik, mint a magányos.

A világ többi országában inkább az a jellemző, hogy a férfiak vannak a gyerekek ellen, illetve az, hogy a különféle vallási szervezetek és a politikusok sötéten hajtogatják a nemzet vesztét. A politika és az egyház a népességcsökkenésért, a nyugdíjrendszerek összeomlásáért és a bevándorlás erősödéséért is szereti a gyerekteleneket hibáztatni; Japánban egyes publicisták egyenesen parazitáknak nevezték a szingliket.

Újra és újra felröppen az ötlet, hogy vajon a gyerekteleneket nem kellene-e megadóztatni. Oroszországban szintén szóba került a gyermektelen párok megadóztatása. Németországban egyes közgazdászok és politikusok azt lebegtették meg, hogy a gyermekteleneknek járó nyugdíjat a felére kellene csökkenteni.

A lap azt állítja: nincs arra biztosíték, hogy ezek az intézkedések - ha netán bevezetnék - a születések számának emelkedését hoznák, már csak azért sem, mert számos kutatás bizonyítja, ennek a számadatnak a csökkenése nincs közvetlen összefüggésben a gyermektelen életmóddal.

Az igazi ok a család méretének a csökkenése: míg korábban számos országban három-négy gyerek született egy családban átlagosan, most egy vagy kettő. Japánban például az egygyerekes család a norma. Ez szintén életmódválasztás eredménye. Egy minimálcsalád megfelel a társadalmi és a szülői elvárásoknak, de nem terheli meg annyira a pénztárcát, hogy bárkinek is le kelljen mondania a megszokott életszínvonaláról.

Forrás: www.ujszo.com