Nővérke öltözék, bőrruha, bilincs, kötél... óhatatlanul a szexuális szerepjátékok világa jut az eszünkbe. Japánban viszont az elsőszámú szexszimbólum: a diáklány-imázs. Elég, ha csak a manga-filmek hatalmas, kerek szemű és hosszú combú, rakott szoknyás nőfiguráira gondolunk, no meg arra, hogy a mangának van pornó változata is.

Ez a filmtípus a hentai (magyarul: perverz). Szereplői többnyire tinilányok, iskolás egyenruhában. A kék-fehér matrózblúz pedig félreérthetetlenül jelzi, hogy viselője bizony még hamvas tizenes éveit tapossa - 17-ig bezárólag. Szokás mondani, hogy ez a típusú manga "segít levezetni a szexuális feszültséget" , és a látottak nemigen hozhatók összefüggésbe a valósággal.

És ha mégis? El tudják képzelni, hogy japán nagyvárosokban a kóla- és szendvicsautomaták mellett olyan gépek is előfordulnak, melyek a bedobott jenek fejében tinilányok használt bugyiját dobják ki?

Pár éve pedig különös trend hódít a diáklányok körében, mely nem függetleníthető a távol-keleti országban uralkodó süldőlány-fetisizmustól. Minden 20. japán gimnazista leányzó újságban hirdeti bájait, mint egyfajta alkalmi prostituált. Igaz, ők inkább élelmes csábítóknak vallják magukat, mintsem örömlányoknak.

A tini felad egy hirdetést, melyben "kötetlen telefonbeszélgetésre invitál" férfiakat. A játékba belemenő urak felkerekednek, hónuk alatt a hirdetéseket tartalmazó magazinnal, és bevetik magukat a legközelebbi speciális telefonklub fülkéjébe...

Megcsörren a készülék: a vonal túlsó végén fiatal hölgy jelentkezik, s nemsokára megegyeznek a találka időpontjában.

A lányok többnyire otthonról hívják a "klienseket", s általában nem pénzért, hanem márkás cuccok fejében mennek bele a játékba.

Hogy mindennek mi lehet az oka? Azt hiszem, most nevetséges lenne azzal jönni, hogy a lányok előbb érnek a fiúknál, így az idősebb urakat kedvelik. Talán közelebb vagyunk a megoldáshoz, ha azt vesszük, hogy játékként fogják fel ezt a dolgot: a lányok és a férfiak is. Gondoljunk bele: a hirdetések közkedvelt magazinok hasábjain jelennek meg!

Ez a furcsa hozzáállás pedig elég messzire vezet: talán benne van a pakliban, hogy Japán múltjában nem kapcsolódott össze a vallás miatt a szexualitás és a bűn, mint a keresztény gyökerű, európai gondolkodásban.

Ott is léteznek persze szabályok a szexualitással kapcsolatban, de ezek leginkább így foglalhatók össze: "fő a diszkréció". A közösség, a nyilvánosság előtt csókolózni sem illik, de hogy aztán a négy fal közt mi történik, az más helyzet...