Bizonyos keretek közt természetesen ez nem is okoz problémát, ám van, akinél e cselekvés kényszeressé válik, és komoly egészségügyi kockázatot rejtő betegséggé alakul át.

A hajszálak (vagy szemöldök, szempilla, szőrszálak) kényszeres tépkedése illetve rágása, a trichotillománia, a haj lenyelése pedig a trichophagia nevű kényszerbetegséget okozhatja, mely a nők körében ötször gyakrabban fordul elő.

Sokszor serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, de kisgyerekeknél is megfigyelhető. A kicsik általában este, éjszaka tépkedik a hajukat, amelyet azután a száj- vagy orrüregbe tömködnek, illetve lenyelnek. Tettükkel arra utalnak, hogy több figyelmet szeretnének kapni környezetüktől.

Mikortól lehet kényszercselekvésnek tekinteni a hajtépést?

• Amikor már gyakorivá és kontrollálhatatlanná válik, és látható hajveszteséget okoz.
• Amikor a hajtépést-rágást megelőzően az illető növekvő feszültségérzésről számol be.
• Amikor kellemes, örömteli érzést okoz a cselekedete.

E kényszeres tünetek hátterében mindig pszichés okokat kell keresni: feszültség, szorongás, csalódottság vezethet a hajtépés-rágás szokásához.

Még komolyabb gondokat okozhat az, ha a kitépett hajat le is nyeli az illető, hiszen a gyomor nem bírja megemészteni a hajszálakat, így a hajcsomó rárakódással növekszik, s akár az egész gyomrot kitöltheti, hasi fájdalmakat, puffadást, hányást vagy még komolyabb szövődményeket okozva (pl. vakbélgyulladás, perforáció, fekély, felszívódási zavarok).

A haj tépkedése illetve lenyelése nem az őrültek betegsége, igen gyakori tünet, mely a lakosság 2-4 százalékban fordul elő, s amelyet jól lehet orvosolni megfelelő szakember, pszichiáter-pszichoterapeuta segítségével.

A legjobb, ha a gyógyszeres kezelés mellé, amely a feszültséget-depressziót illetve a kitépett haj okozta fájdalmat hivatott csökkenteni, az illető viselkedésterápián is részt vesz, ahol szembe nézhet, és felül is kerekedhet kényszerbetegségén.

K.V.