A feleslegben bevitt energia - így a cukrokból származó is - a testben zsírképződéshez, vezethet ugyan, de mivel ez idő- és energiaigényes folyamat, csak viszonylag kis mértékben következik be.
A legutóbbi 2003-2004-es Országos Lakossági Egészségfelmérés eredményei szerint hazánkban a felnőtt lakosság hozzáadott cukorfogyasztása a maximálisan ajánlott 10 energiaszázalék alatt van (nőknél 8,6 energiaszázalék, férfiaknál 7,9 energiaszázalék).
A 2004-es a cukorfogyasztás csökkenő tendenciát mutat, az előző 5 év átlagához viszonyítva ugyanis 3 %-kal kevesebb. Hazánkban az elhízás és az ezzel összefüggő betegségek (pl. 2-es típusú cukorbetegség) gyakorisága mindezek ellenére nő, aminek általában a mozgásszegény életmód és a túlzott zsiradékfogyasztás az oka.
Rontja-e a fogakat a cukorfogyasztás?
Az emberek gyakran azt gondolják, hogy csak a cukor okozhat fogszuvasodást. A kutatások azonban rámutattak, hogy nemcsak a cukor, a méz, és az ezeket tartalmazó élelmiszerek, hanem más szénhidrátban gazdag táplálékok - pl. a kenyér, burgonya - is éppúgy előidézhetnek fogkárosodást. A megelőzésben a hangsúlyt ezért inkább a megfelelő szájhigiénére és fluorbevitelre kell helyezni
Mit jelent a 10 %?
Ahhoz, hogy cukorfogyasztásunkat ésszerű keretek között tarthassuk, tisztában kell lennünk a mennyiségekkel, arányokkal. Egy gramm cukor - mint minden más szénhidrát - elégetése 4,1 kcal energiát szolgáltat a szervezetünknek. A napi energiaszükséglet 50-55%-át célszerű szénhidrátokból fedezni. Így ha egy embernek átlag napi 2000 kcal az energiaszükséglete, akkor kb. 245-270 g szénhidrátot kell naponta magához vennie. Ebbe az összes szénhidráttartalomba beleszámítanak az ajánlások szerint maximum 10 energia %-ot kitevő hozzáadott cukrok is. A zöldségek és gyümölcsök természetes állapotukban különböző arányban tartalmaznak - az összetett szénhidrátokon kívül - egyszerű szénhidrátokat is, melyeket azonban nem tekintünk hozzáadott cukornak. Összes (egyszerű és összetett) szénhidráttartalmuk viszont beleszámít a napi szénhidrátfogyasztásba.
Forrás: Táplálkozási Akadémia hírlevele
